Gintli Tibor (szerk.)

Magyar irodalom


Kukorelly Endre: TündérVölgy

Rakovszky Zsuzsához hasonlóan Kukorelly Endre is azon írók közé tartozik, akik előbb lírikusként alkottak jelentőset, majd lírikusi tevékenységüket továbbfejlesztve jutottak el autonóm prózaformák kialakításához. Jóllehet Kukorelly TündérVölgy (2003) című regényének megjelenése előtt is írt elbeszéléseket, ezek alárendelt szerepűek volt lírájához képest. A TündérVölgy prózájának egyik legsajátosabb jegye a folytonos korrekció, változtatás, a végső megfogalmazások elvetése, valamint a módosított ismétlésekből felépített szeriális szerkezet. Ez a két vonás nyilvánvalóan ellentmond egymásnak, hiszen amíg az egyik folytonos és lezárhatatlan keletkezésében mutatja meg a művet, utóbbi sajátsága a próza alapstruktúráját eredendő eldöntöttségében láttatja. A próza kettős jellege ebben az esetben a legkevésbé sem csupán a stilisztikai megalkotottság vagy a narratív szerkezet szintjén értelmezhető. Ugyanez a kettősség figyelhető meg a reprezentált én szerkezetében, amely a romantikus hagyományok alapértékeihez, a szabadsághoz és a szerelemhez köthető. „Én tudom, hogy mi a szabadság”419 – állítja a névtelen, egyes szám első személyű elbeszélő. Ez a tudás biztosítja a színre vitt szubjektum stabilitását, annál is inkább, mert a szabadság értékét nem érinti a műben egyébként uralkodó irónia. Csakhogy az én egy patriarchális berendezkedésű család részeként is szemléli önmagát, így tehát a szubjektum megkonstruálásában a legfőbb tükre az apa személye. Ebben a vonatkozásban Kukorelly műve más szerzők „aparegényeivel” rokonítható (pl. Esterházy Péter. Harmonia caelestis, Javított kiadás, Györe Balázs: Halottak apja). Az apa emléke azonban Kukorellynél üres hely, amelyet az írás ugyan kitölt („Az apám jó ember volt, ez egy mondat, én találtam ki.”), de amit mond, nem vonatkozhat másra, csupán az írás jelenére. Bonyolultabb a helyzet a megörökölt erkölcsi alapokkal, amelyekre politikai-társadalmi magatartások, vélemények épültek. Ezek az én nézőpontjából szemlélve ugyan erőteljesen érzékelhetők, de olyan fogalmak, szavak kapcsolódnak hozzájuk, amelyek tökéletesen megbeszélhetetlenné, értelmezhetetlenné teszik őket: „És KI. Várod a trolit, közben olvasod, hogy LE. Soha nem beszéltük meg azt a LE-t vagy KI-t. A REAKCIÓSOKKAL-t rövid o-val írták, vagy lekopott az ékezet. Úgy látszik, mi menthetetlenül reakciósok vagyunk, mi volna ezen megbeszélnivaló, szabályszerű reakciós, nincs vita. Teli a házfal lyukakkal, ötvenhatos belövésnyomok, háborús belövések, nem lehet mindig eldönteni. Nem is vagyunk benne a közéletben.”420

Magyar irodalom

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2010

ISBN: 978 963 058 949 9

Szerb Antal óta nem jelent meg ilyen alapos, összefoglaló munka a magyar irodalomról. A kötet első írásos emlékeinktől kezdve egészen a kortárs írók munkásságáig végigköveti irodalmi kultúránk folyamatos változásait, s az egyes korszakokat és irányzatokat a legismertebb művészek munkáin keresztül mutatja be. Bár a Magyar irodalom több szerző közös műve, a kötet nem egymástól különálló tanulmányok laza füzére, hanem összefüggő, közérthetően és szakszerűen megírt narrációval vezeti végig az olvasót az irodalom történetén, átfogó képet nyújtva arról, hogyan alakult, formálódott az, amit ma úgy nevezünk: magyar irodalom.

A könyv az Akadémiai kézikönyvek sorozat legújabb tagja; e sorozat célja, hogy magas szakmai színvonalon megírt, ugyanakkor olvasmányos kötetekben foglalja össze egy-egy tudományág eredményeit. Az Akadémiai Kiadó főleg 14-25 éves diákoknak szánja ezeket a könyveket, amelyek hasznos segítséget jelentenek az érettségire vagy vizsgákra készülők számára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gintli-magyar-irodalom//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave