Szigligeti Ede műfajteremtőnek bizonyuló színműve, a Csikós (1846)242 a reformkori népszínmű első nagy színházi sikerét hozta meg. A darabban három, egymástól elkülönülő, de a cselekvény folyamán egymással érintkezésbe lépő társadalmi csoport interakciója adja a konfliktust: a nemesi-földbirtokosi világ, a falu jobbágyi világa és az ettől hangsúlyosan különbözőnek ábrázolt pusztai csikóstársadalom. Az ilyenformán kialakuló társadalmi metszet nem egyik vagy másik csoport idealizálására válik alkalmassá, hanem a rendi kiváltságok szempontjából különböző személyeket az egységes moralitás mércéjén méri meg: a darabban ezért a legfőbb, közös eleme az értékrendnek a becsület, s ezen belül különösen a női becsület. A bűnügyi történetre emlékeztető szerkezet jól szolgálja a bűn és erény – rendi státusztól független – szembeállításának a lehetőségét, különösen, hogy éppen a darabban ábrázolt legfelsőbb társadalmi szinten mutatkozik meg az amoralitás, miközben az erkölcsre épülő világrend helyreállítása az öreg csikósnak köszönhető. Az intrikusi szerepkört betöltő Bence praktikái unokaöccse, Asztolf elveszejtésére az örökség megszerzését célozzák, s ez vezet el majd egy olyan gyilkossághoz, amelynek az előzménye látható csak. Így lehet a cselekvény fontos eleme a darab második felében a vizsgálat, a nyomozás, amely egyszerre célozza a gyilkos személyének a kiderítését, s nem mellékesen annak tisztázását is, hogy Rózsi vajon engedett-e Asztolf unszolásának, s szeretőjévé válhatott-e a nemes úrnak. Ez utóbbi kérdés azért válik fontossá, mert Rózsi és kedvese, Andris kapcsolatán keresztül a különböző mentalitásúként megjelenített falusi és a pusztai világ közti érintkezés lehetősége villan fel – s persze a szexuális erkölcsre alapozódó női becsület fontossága is Rózsi helyzetének tisztázódásától függ. A csikós életforma ábrázolásának egyébként sajátos eleme, hogy Szigligeti darabjában ez magában hordja a betyárrá válásnak, a társadalmon kívüli devianciának az eshetőségét is, mindez mégis morálisan tisztábbnak és egyértelműbbnek bizonyul, mint a képmutatásra épülő, rokongyilkosságot is elkövető „úri” világ. A darabbéli konfliktus feloldása éppen emiatt kétrétegű: a szerelmesek megbékülése és a gyilkos személyének kiderülése egyszerre történik meg, s ezzel a tragikus végkifejlet lehetősége annak ellenére számolódik fel, hogy a darab korábban az egyik szereplő erőszakos halálát is magában foglalta. A népszínmű zenés elemeit jelentő dalok egyébként rendre a népi világhoz, s az ahhoz kötődő szereplőkhöz kapcsolódnak, s elsősorban hangulati aláfestő szerepük van. Ehhez társul az is, hogy a műfaj későbbi alakulása során tipikussá váló helyszín, a csárda szintén a zene beépítésének eszközévé válik, noha Szigligeti más módot is talál a zenés tömegjelenet dramaturgiai alkalmazására, amikor a fiúk és a lányok hidasjátékát illeszti be a cselekvénybe.