Egészen másfajta hagyományok kereszteződésében áll Déry Tibor A befejezetlen mondat című regénye, mely – miután egyes részletei folyóiratokban 1935-től olvashatóak voltak – kéziratban már 1938-ban elkészült, de megjelenésére 1947-ig várni kellett. Déry társadalmi regényt írt. A 30-as évek társadalmának két jellegzetes, a fasizálódó Horthy-rendszer hatalmi szerkezetében veszélyeztetett, eszközeitől mindinkább megfosztott, de ellentétes érdekű osztályának sorsát, a pesti nagypolgárságét és a politikailag megosztott munkásságét két család, a külső Lipótvárosban élő Parcen-Nagy család és a Váci út környékén élő Rózsa család történetében jeleníti meg. A megjelenés tíz évnyi késése hosszú időre meghatározta a regény utóéletét. Lukács György egy másik történeti korszak kezdetén, 1948-ban a pártosság perspektíváját hiányolta Déry művéből.357 Vele szemben Németh Andor, aki barátként végigkísérte a regény keletkezéstörténetét, és 1939-ben lépéseket tett egy esetleges francia fordítás ügyében,358 Thomas Mann Varázshegyével és Proust poétikai teljesítményével méri össze a regényt. A magyar kritika főszólama azonban ekkor lényegében már megszakította szellemi kapcsolatait a század első felének modernizmusát meghatározó filozófiai, regénypoétikai felismeréseivel és megfontolásaival, melyek a valóságot nem faktikus adottságként, hanem tudati, nyelvi konstrukcióként közelítették meg. Lukács György A realizmus problémái című 1948-ban eredetileg németül megjelent munkáját e mondatokkal kezdi: „A valóság minden adekvát megismerésének alapja, akár a természetről, akár a társadalomról van szó, a külvilág objektív mivoltának, tehát az emberi tudattól független létének elismerése. A külvilág minden felfogása csupán a tudattól függetlenül létező világ tükröződése az emberi tudatban. (…) A tükröződés elmélete közös alapja minden formának, amelyben az emberi tudat a valósággal elméletileg és gyakorlatilag elkészülhet.”359