A 70-es évek Magyarországának legfontosabb, ám nyíltan megfogalmazhatatlan politikai kérdése a Kádár-rendszer ellenforradalmi konszolidációjára irányult. Csakhogy a kor szereplői, ha 1956 után egy ideig ellenforradalminak tartották is a Kádár-rendszert, a 70-es években többségük legalábbis elfogadással, nem kevesen az igazolás szándékával viszonyultak a fennálló rezsimhez, és ez a szándék műveiket is befolyásolta. Jellemző példája ennek a szemléletnek Szabó Magda Az a szép fényes nap (1974) című drámája, amelyet 1976-ban mutatott be a Nemzeti Színház. A mű 994-ben játszódik. Géza fejedelem és Vajk, a leendő király világosan látják, hogy az ország érdekében a nyugati kereszténység felvétele és a német szövetség megerősítése áll. Ennek érdekében azonban le kell számolniuk korábbi vezetőtársaikból lett ellenfeleikkel, akik a bizánci szövetség mellett kötelezték el magukat, és még élénken emlékeznek az augsburgi vereségre. A leszámolás megtörténik, másnap Vajkot Hermann, Henrik német király képviselőjének jelenlétében megkeresztelik. A szöveg anakronisztikus mozzanatok sokaságával tereli parabolikus pályára a történelmi dráma értelmezését. Vajk lelkiismereti és történelmi döntését Szabó Magda a Nagy Imrét bírósági ítélettel kivégeztető Kádár János 1956 utáni helyzetének politikai parabolájaként dolgozta fel, ahogyan Boldizsár Miklós Ezredforduló (1972–1974) című drámája is, amelyből az 1983-ban bemutatott István, a király című rockopera készült.