Romsics Ignác (szerk.)

Magyarország története


A barokktól a polgárosodó kultúráig

Ha Magyarország kultúráját akarjuk szemügyre venni a rendi világ utolsó másfél századában, akkor mindenekelőtt azt kell szem előtt tartanunk, hogy ekkor élesen elkülönült egymástól egyfelől az írásbeli, másfelől a szóbeli népi kultúra. Az előbbi a lakosság túlnyomó része számára hozzáférhetetlen volt. Benda Kálmán számítása szerint 1770 körül, az úrbéres községek elöljáróinak, vagyis a paraszti elitnek csak 12–15 százaléka tudta aláírni a nevét, a többi neve helyett keresztet tett hivatalos dokumentumokra. A parasztság egészét tekintve ennél sokkal rosszabb volt a helyzet. Tóth István György kutatásaiból tudjuk, hogy a 18. században Vas megye falvaiban az aláírók aránya csak 2,4 százalék volt, s ez a 19. század első felében 5,5 százalékra emelkedett. A piacok közelében, a fő közlekedési utak mentén fekvő településeken ez az arány elérte a 20–25 százalékot, a mezővárosokban a 30 százalékot is meghaladta. Az első hivatalos országos felmérés, az 1869 végén végrehajtott népszámlálás szerint Magyarország 6 éven felüli lakosságának 49 százaléka tudott olvasni (írni jóval kevesebben tudtak), Erdélyben viszont arányuk csak 21, Horvátországban 16 százalék volt. A részletkutatások azt mutatják, hogy a kisnemesség jelentős része is írástudatlan volt. A paraszti és kisnemesi háztartások túlnyomó részében nem volt könyv, az olvasás számukra legjobb esetben a Biblia és az imakönyv, esetleg a kalendárium és vásári ponyvatermékek olvasását jelentette. Az egykorú írásbeli kultúra termékei korszakunk vége felé legfeljebb a lakosság 1-2 százalékához jutottak el.

Magyarország története

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2007

ISBN: 978 963 058 543 9

Hivatkozás: https://mersz.hu/romsics-magyarorszag-tortenete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave