Az előadás, annak itt olvasható írott változata az alkalmazás egy meghatározott összetevőjére összpontosított: az alkalmazott nyelvészetnek a mai nyelvtudományban elfoglalt helyzetére a nyelvtudomány mint alapkutatás és mint alkalmazás viszonyrendszerére. Az előadás amellett érvelt, hogy alapkutatás és alkalmazás nem elkülönül egymástól, hanem éppen feltételezi egymást, nincs egyik a másik nélkül. Ez a körülmény meghatározó a humán tevékenységekkel, így a nyelvvel kapcsolatos kutatások területén: a nyelv közösségalkotó tevékenységként és történő interszubjektív viszonyokként, továbbá a megismerés alapvető közegeként minden kultúrában nélkülözhetetlen. A humán tevékenységek egyszerre képezik a tárgyilagos tudományos és mindennapi megismerés tárgyát és egyúttal a gyakorlat, a nyelvi cselekvés reflexív alakításának a terepét. Az általánosított tudományos tudás művelése és alkalmazása egyszerre folyamatos egy kultúrában. Az előadás a nyelvtudományi alapkutatás és az alkalmazás viszonyát két rövid példával illusztrálta: a határon túli magyarok nyelvpedagógiai problémáinak kutatását és gyakorlati módszerének alakítását vázolta egy vizsgálat alapján, illetve a magyar értelmező szótárak és a kognitív szemantika poliszémiaértelmezéseinek egy vetületét hasonlította össze. Az alkalmazott nyelvészet az ekképp vázolt általános és magyar gazdagságban folytatja tevékenységét, a határhelyzet termékenységével, korábbi innovatív eredményeire alapozva, feladatának megfelelően segítve nyelv, kultúra és identitás közösség- és személyiségépítő működését.