A felsőoktatási intézmények által kínált fordítóképző programok a fordítási tevékenység jellegéből adódóan gyakorlatorientáltak, és ennek megfelelően a fordítással kapcsolatos elméleti ismeretek átadása általában bizonyos alapozó kurzusokra korlátozódva valósul meg (vö. Bartrina 2005). A fentiekben tett megállapításokból ugyanakkor arra lehet következtetni, hogy a funkcionális (azaz a fordítási tevékenység végzése során praktikusan hasznosítható) elméleti ismereteknek a fordítói kompetenciafejlesztést célzó közvetítése nemcsak egy önálló elméleti kurzus keretében valósulhat meg, hanem a különböző gyakorlati foglalkozásokba integrált módon is. A fordítási folyamat nyelvi dimenziójának valamennyi tényezőjét meghatározó kogníció vonatkozásában ennek az integrációnak egyik praktikus formája a gyakorlati foglalkozások keretében önállóan vagy csoportosan végzett fordítási feladatokban érvényesülő kognitív és nyelvi mechanizmusokra való reflektálás. A fordítási folyamat közben vagy utólagosan történő metakognitív reflexió ideális esetben magában foglalja a tudatosított mechanizmusokkal kapcsolatos tapasztalatok verbalizálását, valamint olyan megállapítások és következtetések megfogalmazását, amelyek egyrészt a fordítás tárgyát képező konkrét szegmens feldolgozására vonatkoztathatóak, másrészt a releváns jelenségek vonatkozásában általánosíthatóak is. Az így szerzett absztrakt deklaratív tudás pedig lehetőséget teremt arra, hogy a fordító céltudatosabban, hatékonyabban és eredményesebben alkalmazza mindazt a procedurális tudást, amelyre a fordításhoz szükség van.