A következőkben két szótárhasználati kutatásomra támaszkodva felvázolom a főbb problémákat, majd tanulmányom befejező részeként a Tanulószótár munkafüzetének rövid bemutatásával megoldást adok ezen nehézségek jövőbeli kezelésére. 2004-ben és 2014-ben végzett szótárhasználati kutatásaim kérdőívei megegyeztek, a kérdőívek két részből álltak: az első rész általános, a szótárak használatára vonatkozó kérdéseket tett fel, a másik részben pedig a szótár használatának eredményességét mérte (Márkus–Szöllősy 2006, illetve P. Márkus 2015). Az eredmények közül jelen tanulmányban csak azokra fókuszálok, amelyek a legnagyobb problémát okozzák, és amelyek megoldása a szótárhasználati munkafüzetek egyik alapvető célja. Ahhoz, hogy egy szótárt eredményesen tudjunk használni, elengedhetetlen a szótár bevezetőjének elolvasása. A 2004-ben megkérdezett diákok alig egynegyede olvasta el a szótár előszavát, a 2014-es adatok szerint csupán 5% tájékozódott a szótár felépítésével kapcsolatban. 2004-ben a gyerekek 7%-a arról nyilatkozott, hogy a fonetikus átírás nehéz, nem értik, nem ismerik az IPA (International Phonetic Alphabet) -jeleket, a második kutatás eredménye pedig azt mutatja, hogy 35%-uk kifejezetten értelmetlennek és idegesítőnek bélyegezte a kiejtési adatokat. A kérdőív második része tulajdonképpen egy teszt volt, amelynek célja az eredményes szótárhasználat feltérképezése volt. A főnevek esetében arra voltunk kíváncsiak, milyen eredményesen tudják használni a rendhagyó főnevekre vonatkozó szótári adatokat. 2004-ben a tanulók több mint 60%-ánál a megadott többes számok fele hibás, a 2014-es felmérés rosszabb eredményt mutatott, náluk ez az adat 70%. A következő két feladat az igékről szólt. Először 6 magyar mondatot kellett angolra fordítani. A feladat azért volt nehéz, mert a diákoknak az alanyról ki kellett deríteniük, hogy egyes vagy többes számú ige áll-e utána. Ahhoz, hogy ezeket a mondatokat helyesen le tudjuk fordítani, tudni kell, hogy például a police ’rendőrség’ többes számú főnév, tehát mellette az ige mindig többes számban áll, azonban a news ’hírek’ szó után az ige egyes számban áll. A két felmérés feladatlapjai között egy sem volt olyan, ahol a tanuló mind a 6 mondatot helyesen fordította volna le. A hibák általában megegyeztek. Rendelkezésre állt ugyan a szótár, a gyerekek mégsem figyeltek fel a nyelvtani megjegyzésekre, amelyeket a szótárakban ezek után a főnevek után találunk. Ezek után a múlt idő helyes használatát teszteltük, megadtunk 9 angol keretmondatot, amelyekben minden ige zárójelben volt. Ezeket az igéket kellett a diákoknak múlt időbe tenni és a mondatba beilleszteni. Az igék között voltak rendhagyó múlt idejű igék (split), illetve olyan igék is, amelyeknek a szóvégi mássalhangzója a múlt idő képzésekor megkettőződik (hug). A feladatlapok között mindössze néhány volt hibátlan. A tanulók több mint 60%-a mindkét felmérés során helytelenül képezte az igék múlt idejét. A nyelvtanon túl teszteltük továbbá azt is, hogy a diákok hogyan birkóznak meg az idiómák, közmondások és szókapcsolatok megtalálásával. Ezek megkeresése soha nem könnyű, a válaszok is ezt mutatták. A diákok közel fele mindkét felmérés során helytelen fordításokat adott a szókapcsolatok esetében. A helytelen megoldásoknál visszatérő probléma, hogy szó szerint szerették volna lefordítani a feladatot. Szótárhasználati monitorozásom során azt tapasztaltam, hogy legtöbb esetben rossz kulcsszó alatt próbálták a megadott állandósult szókapcsolatokat kikeresni (vö. Atkins–Varantola 1997, illetve Nesi–Haill 2002). Mivel a keresés kudarcba fulladt, szó szerint próbálták visszaadni a jelentéseket (Márkus–Szöllősy 2006, illetve P. Márkus 2015). A példák és tények felsorolását még sokáig folytathatnám, pedagógusként, nyelvtanárként mindezek ismerősnek tűnhetnek, hiszen nap mint nap hasonló gondokkal kell megküzdenünk.