A dolgozat egyik célja volt, hogy egy kevéssé hozzáférhető terület, a panaszkezelés nyelvezetébe adjon betekintést. Összefoglalás helyett indokoltnak látja szóvá tenni a szerző, hogy a fejlődő munkaerőpiaci elvárások nem mindig állnak fedésben a KER követelményrendszerével, pedig ennek szintrendszere szabályozza a nyelvórai, nyelvvizsgai elvárásokat, beleértve az idegen nyelvű tankönyvpiacot. Az idealizált magas szintű nyelvtudás kecsegtető perspektíva, viszont az idegen nyelven történő komplex feladatok begyakorlása, pl. vita, konfliktus vagy egy panasz megoldása, inkább tükrözik a munkaerőpiaci elvárásokat. Emellett a tényleges nyelvhasználó és annak nyelvi környezete nem válogat, így nincs tekintettel arra, hogy a nyelvtanuló milyen szinten van, és arra sem, ha idegen nyelven kell a munkafolyamatait ellátnia munkavállalóként. Hogy mindezt elősegítse a nyelvoktatás, lényeges a magyar és német nyelvhasználói kultúra nyelvórán történő érzékenyítése e nyelvi jelenségek iránt, pl. úgy, ahogyan ezt a dolgozat a nyelvmenedzsment-elmélet alapján megközelített bocsánatkérő magatartáson át szemléltetni próbálta. Általánosságban elmondható, hogy az adekvát nyelvhasználat viszonylag jól kezelhető addig, amíg általános nyelvi helyzetekről van szó. Az ennél összetettebbek esetében azonban elengedhetetlen, hogy a nyelvórán nemcsak a nyelvvizsgák által számonkért szövegtípusok szerepeljenek, hanem az összetettebb nyelvi helyzeteket kezelő mintaszövegek is, hiszen az egyes szövegtípusok tudatos differenciálása tudatosabb nyelvhasználatot eredményezhet. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a tankönyvek a célnyelvi kultúra nyelvi elvárásait a nyelvtanuló felé közvetítsék, ezen keresztül a nyelvtanárt és annak diákját egyaránt segítve. Elvégre az élethossziglani tanulás egymás megértésével kezdődik.