Pléh Csaba, Lukács Ágnes (szerk.)

Pszicholingvisztika


A szóhatárok kiemelése a hangfolyamból

A szójelentések hangsorokhoz kapcsolásának előfeltétele a szóalakok kiemelése a (szóhatárokat vagy szüneteket fizikailag nem tartalmazó) beszédfolyamból. A csecsemőknek ehhez rendelkezniük kell olyan képességekkel, amelyeknek a segítségével az anyanyelvükre jellemző hangsúlymintákat, fonotaktikai megszorításokat és ezek alapján a szavakat kiemelik a beszédből. Ezt sokak szerint egy olyan, a nyelv tartományán kívül is működő általánosabb mechanizmus oldja meg, amely érzékeny az eseménysorozatok statisztikai szabályszerűségeire. Az utóbbi két évtized kutatásai azt mutatták, hogy a csecsemők mintázatkiemelési képességei hatékonyan működnek a hallási tartományban is: szekvenciális hallási információból könnyen kiemelik az ismétlődő sorozatokat. A szóhatárok megállapításánál arra építhet a kiemelő mechanizmus, hogy a szótagok vagy akár a szegmentumok közötti átmenetvalószínűségek egy szón belül magasak, mivel a szón belül mindig ugyanaz az elemek sorrendje; a szavak között viszont jóval alacsonyabbak: itt olyan szekvenciák is megjelenhetnek, amelyek szón belül nem fordulhatnak elő, ám ezek sokkal kisebb gyakorisággal fognak megjelenni. (Az átmenetvalószínűség annak a valószínűsége, hogy B elem fog következni A elem után. Ennek formális jelölése P(B|A), ahol a | jel a feltételes valószínűséget jelenti. Fontos, hogy ez más, mint annak valószínűsége, hogy AB páros jelenik meg, amit P(AB)-vel jelölünk. Az átmenetvalószínűség kiszámolható a P(B|A) = P(AB) / P(A), képlet alapján, amelynek jó közelítése egy korpusz alapján számolt freq(AB)/freq(B), ahol freq az előfordulási gyakoriságot jelenti.)

Pszicholingvisztika

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 499 8

Az pszicholingvisztika a nyelv használatának, megértésének és elsajátításának mentális folyamatait, a használók értelmi, érzelmi és társas működéseit érintő mechanizmusait vizsgálja. Interdiszciplináris terület, amelynek gyökerei a nyelvészetben és a pszichológiában lelhetők fel. Fél évszázada létezik komolyabb formában, vagyis viszonylag fiatal, ám az elmúlt évtizedekben - az ihletését adó területek, vagyis a nyelvészet, a pszichológia és az idegtudomány elméleti és technikai változásainak, továbbá a nyelv használatát és vizsgálatának lehetőségeit is érintő, gyorsan változó műszaki-informatikai környezetnek köszönhetően - sokrétűen fejlődött.

A Magyar pszicholingvisztikai kézikönyv hiányt pótol a hazai felsőoktatásban, az első próbálkozás arra, hogy teljesen megfeleljen a nyelvre érvényesített interdiszciplináris szemléletnek. Egyszerre jellemző rá a bölcsészeti, a társadalomtudományi és a természettudományos szemlélet alkalmazása, módszerei közé tartozik a megfigyelés, a kísérletezés, és időnként a tömeges adatok elemzése egyaránt.

Könyvünk oktatási anyagként szolgál a felsőbb éves pszichológus, nyelvész, gyógypedagógus, medikus diákok számára, ugyanakkor legalább egy évtizedig érvényes összefoglaló és kiindulási irodalom lehet a kutatóknak is. Őszintén reméljük, hogy a kézikönyv alapvető tananyag lesz nyelvészeti és pszichológiai mesterképzésekben, doktori programokban.

Hivatkozás: https://mersz.hu/pleh-lukacs-pszicholingvisztika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave