Pléh Csaba, Lukács Ágnes (szerk.)

Pszicholingvisztika


A diszlexia korszerű definíciója

A fejlődési diszlexia az olvasásban részt vevő agyi hálózatnak olyan atipikus működési (nemegyszer szerkezeti) eltéréseire visszavezethető olvasástanulási, olvasásfejlődési zavar, amelyben az olvasás meghatározó kognitív feltételei közül egy vagy több nem vagy csak részben teljesül. Az olvasásnak, amely a nyelvi rendszer része, meghatározott összetevői sérülnek; a szövegértés problémái nem kiinduló, hanem következményes jelenségek. Ez a komplexitás az, amelynek köszönhetően a diszlexia nem ragadható meg csupán az olvasási és/vagy helyesírási elmaradásban, s nincs olyan egyedüli, s egyben ideális eljárás, amely további mérés nélkül lehetővé tenné a diszlexia azonosítását és osztályozását. Ez elsősorban azért van így, mert a diszlexiások nem mutatnak egyetlen olyan jellegzetes olvasási vagy helyesírási hibát sem, amely kizárólag a diszlexiára lenne jellemző. Az a tény, hogy a diszlexiás olvasási zavart gyakran kíséri fonológiai deficit, úgy tűnik, nagyban segíti a pontos besorolást, mégis zavart okozhat, hogy az általános tanulási zavart mutató tanulók is éveken át küzdenek olvasási zavarokkal. Ebből az következik, hogy a fonológiai zavarok a diszlexiásokat nem kizárólagosan jellemzik, amint a specifikus nyelvi zavarban szenvedő (specific language impairment, SLI) gyerekek nem ritkán előforduló fonológiai zavarai is jelzik, jóllehet ezt náluk olyan szemantikai/szintaktikai feldolgozási problémák is kísérik (l. Bishop 2006), amelyek a diszlexiás gyerekeknél nem fordulnak elő (Ziegler et al. 2010). Ezért nyilvánvalónak látszik, hogy egy adott kognitív terület (domain) specifikus zavarát a hozzá kapcsolódó kognitív teljesítménnyel együtt kell értékelni, és csak így lehet megbízhatóan értelmezni. Az olvasás és a helyesírás fejlődésére vonatkozó kognitív feltételek ismeretében alakítható ki az a kognitív differenciál-diagnosztika, amely az olvasást a nyelvi rendszer részeként kezeli, s a zavarokat a funkciók fejlődési hierarchiájában tudja értelmezni.

Pszicholingvisztika

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 499 8

Az pszicholingvisztika a nyelv használatának, megértésének és elsajátításának mentális folyamatait, a használók értelmi, érzelmi és társas működéseit érintő mechanizmusait vizsgálja. Interdiszciplináris terület, amelynek gyökerei a nyelvészetben és a pszichológiában lelhetők fel. Fél évszázada létezik komolyabb formában, vagyis viszonylag fiatal, ám az elmúlt évtizedekben - az ihletését adó területek, vagyis a nyelvészet, a pszichológia és az idegtudomány elméleti és technikai változásainak, továbbá a nyelv használatát és vizsgálatának lehetőségeit is érintő, gyorsan változó műszaki-informatikai környezetnek köszönhetően - sokrétűen fejlődött.

A Magyar pszicholingvisztikai kézikönyv hiányt pótol a hazai felsőoktatásban, az első próbálkozás arra, hogy teljesen megfeleljen a nyelvre érvényesített interdiszciplináris szemléletnek. Egyszerre jellemző rá a bölcsészeti, a társadalomtudományi és a természettudományos szemlélet alkalmazása, módszerei közé tartozik a megfigyelés, a kísérletezés, és időnként a tömeges adatok elemzése egyaránt.

Könyvünk oktatási anyagként szolgál a felsőbb éves pszichológus, nyelvész, gyógypedagógus, medikus diákok számára, ugyanakkor legalább egy évtizedig érvényes összefoglaló és kiindulási irodalom lehet a kutatóknak is. Őszintén reméljük, hogy a kézikönyv alapvető tananyag lesz nyelvészeti és pszichológiai mesterképzésekben, doktori programokban.

Hivatkozás: https://mersz.hu/pleh-lukacs-pszicholingvisztika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave