Pléh Csaba, Lukács Ágnes (szerk.)

Pszicholingvisztika


Szabályok és sémák a morfológiai feldolgozásban

A tövek és a toldalékolt alakok közötti morfológiai kapcsolatok nyelvi reprezentációjának két lehetséges mechanizmusáról, a szimbólummanipuláló nyelvtani szabály és az analógiás alapokon működő séma magyarázó erejéről már az 1990-es éve óta folyik a vita az irodalomban. A két elméleti keretet itt most Steven Pinker és Joan Bybee modelljei szerint tárgyaljuk. Pinker kettős modelljében (1991; 1999; Pinker–Prince 1994) kétféle mentális feldolgozási mód és leképezés, vagyis mentális disszociáció mellett érvel, és ezt a funkcionális szétváláson túl később Michael Ullman emlékezeti felosztására építve idegrendszeri kettős disszociációnak is megfelelteti (2004; Pinker–Ullman 2002). Ebben a rendszerben a szabály és a séma is szerepet kap, de élesen elkülönülő modulokban. A nyelvi viselkedés hátterében két független nyelvi rendszer áll: a nyelvtan, ami kategorikus és szabályalapú szerveződést mutat, és a lexikon, amelyben asszociatív és statisztikai elvek befolyásolják a tárolást és a hozzáférést. Pinker a nyelvtant mint komputációs szabályrendszert, a nyelvi elemek összeszerelését szolgáló procedurális, eljárásbeli tudást értelmezi, amely elemek élesen és a szabálytól függetlenül (pl. jelentés vagy szintaktikai kategória alapján) is elkülöníthető halmazaira vonatkozik. Ezzel szemben a mentális szótár úgy jelenik meg, mint a nyelvi elemek halmaz alapon megjósolhatatlan tulajdonságait őrző, ugyanakkor strukturált emlékezeti tár, amely elemekre vonatkozik és asszociatív szerveződésű. A morfológia területén a szabályos és kivételes ragozású alakok produkciós és feldolgozási különbségein keresztül ragadhatók meg a legegyszerűbben a két rendszer eltérései. A szabályos ragozású alakokat a mentális nyelvtan komputációs mechanizmusa fűzi össze a tőből és a toldalékból, a kivételes ragozású formákat egészben memorizálnunk kell a mentális lexikon bemeneteként.

Pszicholingvisztika

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 499 8

Az pszicholingvisztika a nyelv használatának, megértésének és elsajátításának mentális folyamatait, a használók értelmi, érzelmi és társas működéseit érintő mechanizmusait vizsgálja. Interdiszciplináris terület, amelynek gyökerei a nyelvészetben és a pszichológiában lelhetők fel. Fél évszázada létezik komolyabb formában, vagyis viszonylag fiatal, ám az elmúlt évtizedekben - az ihletését adó területek, vagyis a nyelvészet, a pszichológia és az idegtudomány elméleti és technikai változásainak, továbbá a nyelv használatát és vizsgálatának lehetőségeit is érintő, gyorsan változó műszaki-informatikai környezetnek köszönhetően - sokrétűen fejlődött.

A Magyar pszicholingvisztikai kézikönyv hiányt pótol a hazai felsőoktatásban, az első próbálkozás arra, hogy teljesen megfeleljen a nyelvre érvényesített interdiszciplináris szemléletnek. Egyszerre jellemző rá a bölcsészeti, a társadalomtudományi és a természettudományos szemlélet alkalmazása, módszerei közé tartozik a megfigyelés, a kísérletezés, és időnként a tömeges adatok elemzése egyaránt.

Könyvünk oktatási anyagként szolgál a felsőbb éves pszichológus, nyelvész, gyógypedagógus, medikus diákok számára, ugyanakkor legalább egy évtizedig érvényes összefoglaló és kiindulási irodalom lehet a kutatóknak is. Őszintén reméljük, hogy a kézikönyv alapvető tananyag lesz nyelvészeti és pszichológiai mesterképzésekben, doktori programokban.

Hivatkozás: https://mersz.hu/pleh-lukacs-pszicholingvisztika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave