Pléh Csaba, Lukács Ágnes (szerk.)

Pszicholingvisztika


A fogalmak két általános funkciója

A fogalmak eddig ismertetett valamennyi elméletének van egy közös problémája, melyet eddig nem említettünk. E probléma gyökere a hiányos, illetve hibás ismeretek lehetősége. Az ókori görögök úgy gondolták, hogy a VÍZ a világot alkotó négy alapelem egyike. Mai ismereteink szerint ez az elgondolás hamis – az ógörögöknek elméleti, tudományos szempontból fogalmuk sem volt a VÍZ természetéről. Ugyanakkor a hétköznapi szituációkban az ógörögök teljesen egyetértettek volna velünk abban, hogy mi VÍZ és mi nem, sőt, a vízzel kapcsolatos hétköznapi ismereteik is részben egyeztek a ma élő emberekével. Egészében véve azonban az ógörögök vízzel kapcsolatos ismeretei meglehetősen különböztek mai ismereteinktől. Ez fölveti azt a kérdést, hogy akkor az ógörögök ugyanazzal a VÍZ fogalommal rendelkeztek, mint mi, vagy egy másik fogalommal? Az egyik elméleti lehetőség az, hogy az ógörögök ὓϋδωρ szavának egy egész más fogalom felelt meg, mint mondjuk a mai angol water, vagy a magyar víz szónak. Mivel a VÍZ nem a négy alapelem egyike, ezért esetleg az ὓϋδωρ szónak megfelelő ógörög fogalom nem is referált semmire – hiszen nem létezik az a dolog, amit leír. A másik elméleti lehetőség az, hogy mivel az ógörögök és a mai emberek között nagy lenne az egyetértés abban, hogy mi VÍZ és mi nem az (hiszen például főzésre, mosdásra, ivásra, házépítésre, és egyéb hétköznapi célokra az ógörögök ugyanolyan határozottsággal választották ki a vizet, mint ahogyan mi tesszük), ezért az ógörögök és mi ugyanazzal a VÍZ fogalommal rendelkezünk, csak az eltelt évezredek során igen sok tudást – elsősorban tudományos ismeretet – halmoztunk föl a vízről. Egy fogalommal kapcsolatos ismeretek változása azonban nem érinti a fogalom azonosságát – ez a második elmélet lényege. Ha tudásunk változása érintené fogalmaink azonosságát, akkor a ma élő kémikus VÍZ fogalma is egy másik fogalom lenne, mint a kémiához nem értő laikusé. A fogalmak azonosságának egyik alapvető kritériuma e szerint a megközelítés szerint az, hogy mihez horgonyzódnak le a külvilágban, vagyis mi a referenciájuk.

Pszicholingvisztika

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 499 8

Az pszicholingvisztika a nyelv használatának, megértésének és elsajátításának mentális folyamatait, a használók értelmi, érzelmi és társas működéseit érintő mechanizmusait vizsgálja. Interdiszciplináris terület, amelynek gyökerei a nyelvészetben és a pszichológiában lelhetők fel. Fél évszázada létezik komolyabb formában, vagyis viszonylag fiatal, ám az elmúlt évtizedekben - az ihletését adó területek, vagyis a nyelvészet, a pszichológia és az idegtudomány elméleti és technikai változásainak, továbbá a nyelv használatát és vizsgálatának lehetőségeit is érintő, gyorsan változó műszaki-informatikai környezetnek köszönhetően - sokrétűen fejlődött.

A Magyar pszicholingvisztikai kézikönyv hiányt pótol a hazai felsőoktatásban, az első próbálkozás arra, hogy teljesen megfeleljen a nyelvre érvényesített interdiszciplináris szemléletnek. Egyszerre jellemző rá a bölcsészeti, a társadalomtudományi és a természettudományos szemlélet alkalmazása, módszerei közé tartozik a megfigyelés, a kísérletezés, és időnként a tömeges adatok elemzése egyaránt.

Könyvünk oktatási anyagként szolgál a felsőbb éves pszichológus, nyelvész, gyógypedagógus, medikus diákok számára, ugyanakkor legalább egy évtizedig érvényes összefoglaló és kiindulási irodalom lehet a kutatóknak is. Őszintén reméljük, hogy a kézikönyv alapvető tananyag lesz nyelvészeti és pszichológiai mesterképzésekben, doktori programokban.

Hivatkozás: https://mersz.hu/pleh-lukacs-pszicholingvisztika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave