A fogalmi atomizmus (Fodor 1998; Margolis 1998; 2008) a fogalmak olyan elmélete, amely meglehetősen jól kezeli a most bemutatott elméleti problémákat – elsősorban a fogalmak kettős – lehorgonyzó, illetve tudástároló – funkcióját. Az első kérdés, hogy hogyan valósul meg a lehorgonyzás (amely, mint láttuk, annyira fontos a fogalmak azonossága és működése szempontjából). Erre vonatkozólag többféle elmélet is létezik. Itt most röviden Fodor (1998; 2008) felfogását tekintjük át (l. még Dretske 1986; Eckardt 1995, 6. fejezet; Schiffer 1989). Egy fogalom (vagy általában egy mentális reprezentáció) akkor van lehorgonyozva a külső környezetben, ha egyfajta oksági együttjárásban van azzal a tárggyal, amire referál. A KUTYA fogalmát például nagy eséllyel aktiválják a kutyák; e fogalom aktiválódása pedig bizonyos diszpozíciókat hoz létre bennünk: valószínűsíti bizonyos kutyákkal kapcsolatos viselkedések, illetve gondolatok, következtetések megjelenését. Az első javaslat tehát az lehet, hogy egy fogalom azt a dolgot jelenti, amivel ilyenfajta oksági kapcsolatban áll – a KUTYA jelentése például ’kutya’ (vagyis egy tulajdonság). Igen ám, de a KUTYA fogalmát nem csak kutyák aktiválhatják bennünk, hanem mondjuk egy üres kutyaház látványa, egy távolról hangzó ugatás, sőt, különféle gondolatok is (például a PÓRÁZ fogalom aktiválódása, asszociatív úton). Az elméleti probléma itt az, hogy a KUTYA nem jelent mindent, ami ezt a fogalmat megbízhatóan aktiválja – tehát nem jelent ’ugatás’-t, vagy ’kutyaház’-at, sem pedig PÓRÁZ-t. A KUTYA fogalomnak a ’kutya’, mint tulajdonság vagy típus, valamiképpen kitüntetett oka – a fogalom pedig csak ezt a kitüntetett aktiváló okot jelenti, az egyéb okokat nem. De mitől lesz egy aktiváló ok kitüntetett? Fodor ezt az úgynevezett aszimmetrikus oksági függés mechanizmusával magyarázza. Eszerint például a KUTYA fogalmának megléte a következő feltételes oksági kapcsolat meglétét követeli meg: ha a kutyák nem képesek aktiválni elménkben a KUTYA fogalmat, akkor semmi más sem képes (kutyaházak, pórázok, különféle gondolatok stb.), viszont attól, hogy utóbbiak nem képesek ezt a fogalmat aktiválni, még a kutyák képesek lehetnek. Tehát a kitüntetett ok minden más októl függetlenül kell, hogy képes legyen a fogalmat aktiválni, míg az egyéb, alárendelt okok hatékonysága függ az elsődleges októl. Ha az elsődleges ok nem működik, a többi sem működhet – ekkor nem rendelkezünk a kérdéses fogalommal –, ám ha az alárendelt okok közül bármennyi nem működik, az nem érinti a kitüntetett ok hatékonyságát. A fogalmakra tehát az jellemző, hogy van ilyen kitüntetett okuk; jelentésük pedig nem más, mint ez a kitüntetett ok (egy bizonyos tulajdonság). Az aszimmetrikus függés többféle konkrét pszichológiai mechanizmus együttműködésének eredménye: alapulhat észlelési felismerésen, ahol a tévedéseket képesek vagyunk ellenőrizni (tényleg medvét látok-e a sötét erdőben, vagy csak egy bokor az?), szerepet játszhatnak benne következtetések, viselkedéses tesztek – illetve egyes esetekben (ez a deferenciális fogalmak esete) a lehorgonyzáshoz elég a szakértők megbízható véleményére hagyatkozni.