Pléh Csaba, Lukács Ágnes (szerk.)

Pszicholingvisztika


Német

A német SNYZ-t mutató gyerekek egyik legkiugróbb tünete a szórend alkalmazásának korlátozottsága. Mindez a morfológia szempontjából azért érdekes, mert összefügg a finitség jelölésével az igéken. A németben a finit (ragozott) igék a főmondat második pozíciójában helyezkednek el, az alany és a tárgy között, míg többek között múlt időben gyakoriak az összetett predikátumok, amelyeknél a ragozott segédige áll az alany után, a nemfinit igealak pedig a mondat végén. Az SNYZ-t mutató gyerekekre általában is inkább jellemző az igevégű mondatminta, de különösen sokszor fordul elő náluk finit igealak a főmondat végén – helytelenül (Grimm 1993). Clahsen (1999) spontánbeszéd-vizsgálataiban – az előbbieknek részben ellentmondva – kimutatta, hogy az SNYZ-t mutató gyerekek mondatvégi igéi általában infinitívuszok (ami a németben -en végű alak) vagy ragozatlan tövek, helyes ragozás csak esetlegesen tapasztalható, annál több viszont az alany–ige egyeztetési hiba. A vitákat többek között az indokolja, hogy a gyermeki igealakok egy része formailag atipikus, és egyaránt értékelhető finit vagy nemfinit próbálkozásként. Az igeragozást részletesebben vizsgáló Bartke (1998) eredményei szerint az SNYZ-t mutató gyerekek elmaradtak az átlagos mondathosszban illesztett kontrollcsoporttól a ragozott igealakok helyes használatában és több szórendi hibát is ejtettek, összefüggésben az igék finitségével. Ragozási hibáik között az igerag elhagyásán kívül gyakori volt az inadekvát raggal való helyettesítés is. A németben a főnévi csoportok esetjelölése a névelőkön jelenik meg, amelyeket egyébként számban és nemben (derdiedas) egyeztetni kell a főnévvel. A német gyerekek spontán beszédére tipikus fejlődésben és nyelvi zavarban is jellemző a névelők hibás egyeztetése és/vagy a nem megfelelő esetjelölés, de gyakori a névelők elhagyása is. Eisenbeiss és munkatársai (2006) szerint ugyanakkor az esethibák megoszlása nem egyenletes. Vizsgálataik szerint az SNYZ-t mutató gyerekek alapvetően helyesen jelölik a strukturális esetviszonyokat (alany, tárgy), de túlalkalmazzák őket a lexikálisan kötött egyéb – pl. kötelező datívuszi – vonzatok rovására, pl. *helf den Frau, ahol a tárgyesetű (és hímnemű) den névelő helyett a datívuszi der lenne jó (helyesen: helf der Frau ’segített a nőnek’); vagy *ich bin kalt, ahol a datívuszi átélő helyett áll az alanyesetű névmás (helyesen: Mir ist kalt ’Fázom’). A német SNYZ-t mutató gyerekek sajátos hibamintázatot mutatnak a főnévi többes szám jelölésében is. A német főnévi tövek több kisebb-nagyobb csoportra oszlanak a többes szám jelölésének módja alapján, amely igen sokszínű: képviselheti toldalék (-en, -s, -er), tőbeli magánhangzó-alternáció, a kettő kombinációja vagy az egyes számú tő változatlan alakban. Az egyes paradigmákba tartozás közismerten önkényes. A tipikus fejlődésű kisgyerekek és a nyelvi zavart mutató nagyobbak is követnek el túláltalánosító hibákat, vagyis nem az adott, hanem egy másik paradigmára jellemző módon jelölik a többes számot. Előbbiek azonban inkább az alaktanilag szabályos, noha kisebb szótári gyakoriságú -s ragot, míg utóbbiak inkább a jóval gyakoribb -(e)n ragot általánosítják túl (Clahsen et al. 1992).

Pszicholingvisztika

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 499 8

Az pszicholingvisztika a nyelv használatának, megértésének és elsajátításának mentális folyamatait, a használók értelmi, érzelmi és társas működéseit érintő mechanizmusait vizsgálja. Interdiszciplináris terület, amelynek gyökerei a nyelvészetben és a pszichológiában lelhetők fel. Fél évszázada létezik komolyabb formában, vagyis viszonylag fiatal, ám az elmúlt évtizedekben - az ihletését adó területek, vagyis a nyelvészet, a pszichológia és az idegtudomány elméleti és technikai változásainak, továbbá a nyelv használatát és vizsgálatának lehetőségeit is érintő, gyorsan változó műszaki-informatikai környezetnek köszönhetően - sokrétűen fejlődött.

A Magyar pszicholingvisztikai kézikönyv hiányt pótol a hazai felsőoktatásban, az első próbálkozás arra, hogy teljesen megfeleljen a nyelvre érvényesített interdiszciplináris szemléletnek. Egyszerre jellemző rá a bölcsészeti, a társadalomtudományi és a természettudományos szemlélet alkalmazása, módszerei közé tartozik a megfigyelés, a kísérletezés, és időnként a tömeges adatok elemzése egyaránt.

Könyvünk oktatási anyagként szolgál a felsőbb éves pszichológus, nyelvész, gyógypedagógus, medikus diákok számára, ugyanakkor legalább egy évtizedig érvényes összefoglaló és kiindulási irodalom lehet a kutatóknak is. Őszintén reméljük, hogy a kézikönyv alapvető tananyag lesz nyelvészeti és pszichológiai mesterképzésekben, doktori programokban.

Hivatkozás: https://mersz.hu/pleh-lukacs-pszicholingvisztika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave