Pléh Csaba, Lukács Ágnes (szerk.)

Pszicholingvisztika


Diszciplináris modellek

A kilencvenes évek kezdetéig számos diszciplína tekinti magáénak a diszlexia kérdését; a kutatások területén a pszicholingvisztika és a neuropszichológia, míg a gyakorlatban, országonként eltérő arányban, a pszichiátria, a neurológia és a gyógypedagógia. Az ezredfordulón jelenik meg a kognitív pszichofiziológia és idegtudomány erős érdeklődése a téma iránt, s az agyi aktivitás mérésével e tudományterületek az újra felfedezett témák frissességével fordulnak az olvasás és olvasástanulás fejlődési zavarai felé. Már az első elektrofiziológiai és modern képalkotó eljárásokkal mért mutatókból nyilvánvaló, hogy az olvasást működtető igen komplex agyi hálózat eltérése állhat a fejlődési diszlexia hátterében (összefoglalóként l. Csépe 2006). A lassan, pontatlanul olvasó, még felnőtt korban is gyakran súlyos helyesírási hibákat ejtő diszlexiásokról számos szakcikk jelenik meg, visszaszorul az ellátás kényszerében élő gyakorlat túl könnyed elméletalkotó, s egyszerű okokat kereső aktivitása. Alapjaiban inog meg már a hetvenes évek végén az a nézet, hogy a fejlődési diszlexia kizárólag vizuális percepciós deficit eredménye lehet („veleszületett szóvakság”). Frank Vellutino (1979) úttörő munkájából egyértelműen kitűnik, hogy a zavarok jelentős részének eredete a nyelvi rendszerben keresendő. Ez a szemléletváltás azért is tűnt megalapozottnak, mivel az addig megjelent publikációk többsége a vizuális percepciós deficit bizonyítására nyelvi ingereket használt, a nem nyelvi ingerek esetében pedig a diszlexiások és jól olvasók között eltérést alig talált. Ennek szakmai hatásával párhuzamosan jelentek meg a Haskins Laboratórium publikációi, amelyek kimutatták, hogy az olvasástanulásban a nyelvi rendszer fejlettsége, s ezen belül a fonológiai tudatosság a meghatározó (Liberman 1973; Liberman et al. 1974). Mára már számos bizonyíték támasztja alá a fonológiai deficit hipotézisét; a diszlexiások gyenge teljesítményt nyújtanak a különböző fonológiai feladatokban (Ramus et al. 2003), a fonológiai tudatosságot fejlesztő programok pedig az olvasási és helyesírási készséget pozitívan befolyásolják (l. később).

Pszicholingvisztika

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 499 8

Az pszicholingvisztika a nyelv használatának, megértésének és elsajátításának mentális folyamatait, a használók értelmi, érzelmi és társas működéseit érintő mechanizmusait vizsgálja. Interdiszciplináris terület, amelynek gyökerei a nyelvészetben és a pszichológiában lelhetők fel. Fél évszázada létezik komolyabb formában, vagyis viszonylag fiatal, ám az elmúlt évtizedekben - az ihletését adó területek, vagyis a nyelvészet, a pszichológia és az idegtudomány elméleti és technikai változásainak, továbbá a nyelv használatát és vizsgálatának lehetőségeit is érintő, gyorsan változó műszaki-informatikai környezetnek köszönhetően - sokrétűen fejlődött.

A Magyar pszicholingvisztikai kézikönyv hiányt pótol a hazai felsőoktatásban, az első próbálkozás arra, hogy teljesen megfeleljen a nyelvre érvényesített interdiszciplináris szemléletnek. Egyszerre jellemző rá a bölcsészeti, a társadalomtudományi és a természettudományos szemlélet alkalmazása, módszerei közé tartozik a megfigyelés, a kísérletezés, és időnként a tömeges adatok elemzése egyaránt.

Könyvünk oktatási anyagként szolgál a felsőbb éves pszichológus, nyelvész, gyógypedagógus, medikus diákok számára, ugyanakkor legalább egy évtizedig érvényes összefoglaló és kiindulási irodalom lehet a kutatóknak is. Őszintén reméljük, hogy a kézikönyv alapvető tananyag lesz nyelvészeti és pszichológiai mesterképzésekben, doktori programokban.

Hivatkozás: https://mersz.hu/pleh-lukacs-pszicholingvisztika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave