Az aspektus fogalmának bevezetésénél már említettük a három nap alatt és a három napig időhatározók különböző viselkedését. Azt mondtuk, hogy bár mindkét időhatározó időtartamot jelöl, az előbbi azt az időtartamot adja meg, ami a cselekvés vagy történés befejeződésének határát is jelzi, az utóbbi viszont nem utal a cselekvés vagy történés befejeződésére. Egyik időhatározó sem a mondat külső időszerkezetét határozza meg, hanem annak csak az eseményidejére vonatkozik. Az eseményidőre vonatkozó időhatározókat időmódosítóknak nevezzük. A befejezettségre utaló időmódosítókat határpontos időmódosítóknak, a folyamatosságra vonatkozóakat pedig határpont nélküli időmódosítóknak hívhatjuk. Határpontos időmódosító az alatt és belül névutós időhatározó, nem határpontos az át névutós időhatározó, valamint az olyan tartósságot kifejező időhatározó, mint egy ideig, sokáig, egész nap. Tekintettel arra, hogy az alatt és belül névutós időhatározók duratívak, általában nem használhatók pillanatnyiságot kifejező mondatokban. Az áltárgyas szerkezettel képzett duratív-per-fektív aspektusú mondatok sem tűrik meg ezeket az időmódosítókat: *Két óra alatt sétáltunk egyet. Helyes azonban A rendelkezésünkre álló idő alatt sétáltunk egyet mondat. Arra kell tehát következtetnünk, hogy a határpontos időmódosítóval való összeférhetőség ugyan biztos jele a perfektivitásnak, ennek fordítottja azonban nem áll: a határpontos időmódosítóval való összeférhetetlenség még nem jelenti azt, hogy mondatunk föltétlenül imperfektív aspektusú lenne. Pillanatnyiságot fejez ki az egy pillanatra időmódosító. Végül a gyakoriságnak is megvannak a maga időmódosítói: gyakran, többször, minden nap, vasárnaponként.