Walt Whitman (1819–1892) prófétai, kozmikus távlatokat nyitó, ugyanakkor az egyén méltóságát és szentségét hirdető, sodró erejű szabad versei gyökeresen új, Amerika sokszínűségéhez, méretéhez és biztató távlataihoz mért költői program és nemzeti küldetéstudat szellemében szakítottak az európai hagyományokkal. A „legamerikaibb költőnek”, „az amerikai demokrácia költőjének” nevezett Whitman kvéker családban született, ősei holland és angol bevándorlók, apja ács és gazdálkodó volt. A leendő költő csak néhány évig járt elemi iskolába; már 12 évesen nyomdainas lett. Évekig tanítóskodott, újságot írt és szerkesztett. 1848-ban néhány hónap alatt bejárta az ország nagy részét; hamarosan az amerikai demokrácia eszményének ismert szószólója lett. Mint a liberális és radikális eszmék elkötelezettje, aktívan részt vett a politikai életben, népgyűléseken szónokolt, meghallgatta Kossuthot és Garibaldit. Műveltségét autodidakta módon gyarapította. Művészek és egyszerű emberek barátságát kereste; saját szavaival: „belemerültem korom élő áradatába, azonosultam annak törekvéseivel és hevével”. Mindezek az élmények tükröződnek a Fűszálak (Leaves of Grass) 1855-ös első kiadásának 12 költeményében és híressé lett előszavában. Az amerikai irodalmi kultúrában korszakot nyitó művet szinte észre sem vették. Emerson meleg hangú levelétől eltekintve („Úgy érzem, könyve a legrendkívülibb terméke mindannak az ihletnek és bölcsességnek, melyet Amerika eddig létrehozott… Köszöntöm Önt egy nagy pályafutás kezdetén”) a ma már klasszikusnak számító kötetet gúnnyal vagy megdöbbent felháborodással fogadták.