Günter Grass (1927–) az 1977-ben megszűnt „Gruppe 47” írócsoporttal indul, és mindmáig aktív íróként immár Németország újjáegyesítésének tanújaként is visszanyúl korábban tabuként kezelt „háborús” témákhoz, és részben átértékeli, de legalábbis kritikus distanciával szemléli saját politikai tevékenységét is. A danzigi (gdański) születésű Grass eredetileg szobrásznak készült, és az írás mellett képzőművészként, költőként és drámaíróként is ismert. Elsősorban azonban prózaíróként tartják számon. Az 1959-ben megjelent A bádogdob című regényével vált híressé. Oskar Matzerath, a regény főhőse már születése pillanatában szellemi képességeinek birtokában van, majd háromévesen eldönti, hogy nem nő tovább, és kora groteszk krónikásaként ábrázolja Németország történetét születésétől, a húszas évektől az elbeszélés idejéig, az ötvenes évekig. Regényét – a németség önvizsgálatát és történetét mesteri és formateremtő módon – egy elmegyógyintézetben meséli el ápolójának: vagyis a kialakulófélben lévő számos nagyregényhez hasonlóan a háború előzményeit, magát a háborút, illetve az azt követő újrakezdés időszakát dolgozza fel. A gnóm Oskar, aki sikításával képes bármilyen üveget széttörni és bádogdobján mindent közölni, a barokk pikareszk regény és a német fejlődésregény hagyományait követve gyermeki gonoszsággal és krisztusi bölcsességgel karikírozza a német nyárspolgárt, és mutatja be azt a miliőt, amelyben a nácizmus megszülethetett, tombolhatott, és ahová azután vezetett. A Macska és egér (Katz und Maus, 1961) című kisregénnyel, illetve a Kutyaévek (Hundejahre, 1963) című regénnyel kiegészítve A bádogdob az úgynevezett danzigi trilógiává bővül ki.