Pál József (szerk.)

Világirodalom


A vígjáték (Plautus, Terentius)

Az umbriai születésű Plautus (Kr. e. 254–184) népszerűségét mutatja, hogy az ókorban több mint 130 darabot tulajdonítottak neki, amelyből a nagy római polihisztor, Varro mintegy 21-et tekintett hitelesnek, s ezek kisebb-nagyobb sérülésekkel ránk is maradtak. Időrendjük bizonytalan, de a Kr. e. 3/2. század fordulóján keletkeztek, az egyik leghíresebb, a Hetvenkedő katona (Miles gloriosus) pl. Capua 216-os eleste és 204 között, amikor a kortárs költő, Naevius számkivetésre ítélve éppen eltűnik a szemünk elől. Plautus maga azt írja, hogy görög vígjátékokat „fordít” barbár nyelvre, azaz latinra, az eredetiség mégsem hiányzik belőle: az elődök követése ugyanis velük való versengést is jelent, még ha ez időnként csak annyi, hogy egy másik civilizációt képviselő alkotásnak római formát adnak. Ennél azonban többről is szó van. Az eredetiség megállapítása azonban nem könnyű, mert a görög művekről csak nagyon töredékesek ismereteink, bár pl. ma már a Bacchis nővérek (Bacchides) című darab egy részét egybe tudjuk vetni a görög Menandrosz egyik 101 soros papirusztöredékével. A latin nyelvű szerző híven megőrizni látszik az intrikát, az alaphelyzetet. Bár gyakran szó szerint fordít, ám ugyanakkor a válaszok nem mindig ugyanannak a szereplőnek a szájából hangzanak el, s nem is ugyanabban a pillanatban. A két magát megcsaltnak hitt ifjú szerelmes férfi ugyanúgy fejezi ki érzelmeit, mégis a belső elemzés bizonyos szempontból Plautusnál elmélyültebb vagy legalábbis következetesebb, ha talán nem is annyira árnyalt. Nem követi lépésről lépésre a görög eredetit, hanem az egyes momentumoknak eltérő arányt ad, hol sűrít, hol lazít az események menetén. Míg Menandrosz egyszerűbb, természetes stílusra törekszik, addig Plautus célja a minél teljesebb kifejezőerő. Van eltérés a használt metrikában is. Ahol pl. Menandrosz jambikus trimeterben írja a dialógust, ott Plautus trochaikus septenariusszal él, ami különleges dikciót feltételez zenei kísérettel, ahogy az a római színpadnak a sajátja volt. A latinul író szerző kedveli a mutatós fordulatokat, s ez nagy szabadságot ad neki azon helyzetek kiaknázásában, amelyeket jó ösztönnel és sajátos érzékkel örökölt a színháztól.

Világirodalom

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2005

ISBN: 978 963 058 596 5

A kötet csaknem ötven nemzet irodalmának összehasonlítására vállalkozik, mindezt egységes folyamban, közérthető fogalmazással, mégis újszerű megközelítésekkel. Az antikvitástól egészen a kortárs-posztmodernig követi az írásokat. A fő fejezeteken belül a különböző nyelvű irodalmak önálló egységet alkotnak, ennek tiszteletben tartásával tárulkozik fel a világirodalom egysége és harmóniája. A könyv eredetisége és egyedülálló értéke abban áll, hogy a kis terjedelem ellenére számos, szakterületét kiválóan ismerő specialista jól összehangolt együttműködésével jött létre. A szerzők - közöttük akadémikusok és nagy egyetemeink irodalomprofesszorai - újszerű módon, változatos megközelítésben tárják az olvasó elé a világirodalom történeti folyamatát, azon belül pedig elsősorban a műalkotásokat. A kötet nemcsak a középiskolai tanulmányok lezárásához, hanem a felsőfokú képzés első éveiben is megkerülhetetlen mű. A Világirodalom népszerűségét mutatja, hogy már a második kiadása is megjelent.

Hivatkozás: https://mersz.hu/pal-vilagirodalom//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave