Pál József (szerk.)

Világirodalom


Pszellosz

A „makedón reneszánsz” összegzését, betetőzését Mikhaél Pszellosz (1018–1081 után) életműve jelenti. A szerény társadalmi helyzetű családból indult ifjú kitűnő nevelést kapott, a császári adminisztrációban ért el magas rangot, emellett a konstantinápolyi egyetemen is tanított (még külföldről is érkeztek hozzá tanítványok), s ennek elismeréseként IX. Kónsztantinosz Monomakhosz császár (1042–1055) „a filozófusok konzula” címet adományozta neki. Kivételes sokoldalúságát ránk maradt művei is tanúsítják. Tanítványait a fizika, a matematika után a filozófiába, a metafizikába és a teológiába vezette be, de otthon volt az asztrológiában, az alkímiában és egyéb okkult tudományokban is. Filozófusként fő érdeme az volt, hogy – a Bizáncban folyamatosan meglévő arisztotelészi világkép mellé – felújította a platóni hagyományt. Pszellosz felfogása szerint az Isten által teremtett természet (phüszisz) a maga immanens törvényei szerint működik, s így kevés hely marad a csodáknak. Életműve a bizánci irodalom szinte minden területét felöleli. A különböző tudományokat összefoglaló munkák, valamint retorikai és teológiai művek mellett liturgikus himnuszokat, epigrammákat és alkalmi költeményeket is írt. Ma legismertebb a Khronographia című történeti monográfiája, amelyben Leó Diakonosz művéhez csatlakozva a 976-tól 1078-ig terjedő évszázad eseményeit mutatja be, a császárok uralkodási ideje szerint tagolva elbeszélését. Igazán részletesen azt az időszakot tárgyalja, amelyben önmaga élt, sőt magas rangú udvari tisztviselőként cselekvően részt vett. A történeti események alakulását gyakran a főszereplők jelleméből és pszichológiai reakcióiból vezeti le, illetve a személyes konfliktusok, az udvari intrikák eredményeként ábrázolja, az isteni gondviselésnek nemigen adva helyet. Pszellosz írói tehetsége, jellemzőereje éppen a történeti szereplők árnyalt ábrázolásában mutatkozik meg. Az antik történetírói objektivitással szemben személyes véleménye, sőt személye állandóan jelen van a műben, amelynek a második fele, ahol a szerző gyakran maga is politikai szereplő, akár Pszellosz emlékirataként is olvasható.

Világirodalom

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2005

ISBN: 978 963 058 596 5

A kötet csaknem ötven nemzet irodalmának összehasonlítására vállalkozik, mindezt egységes folyamban, közérthető fogalmazással, mégis újszerű megközelítésekkel. Az antikvitástól egészen a kortárs-posztmodernig követi az írásokat. A fő fejezeteken belül a különböző nyelvű irodalmak önálló egységet alkotnak, ennek tiszteletben tartásával tárulkozik fel a világirodalom egysége és harmóniája. A könyv eredetisége és egyedülálló értéke abban áll, hogy a kis terjedelem ellenére számos, szakterületét kiválóan ismerő specialista jól összehangolt együttműködésével jött létre. A szerzők - közöttük akadémikusok és nagy egyetemeink irodalomprofesszorai - újszerű módon, változatos megközelítésben tárják az olvasó elé a világirodalom történeti folyamatát, azon belül pedig elsősorban a műalkotásokat. A kötet nemcsak a középiskolai tanulmányok lezárásához, hanem a felsőfokú képzés első éveiben is megkerülhetetlen mű. A Világirodalom népszerűségét mutatja, hogy már a második kiadása is megjelent.

Hivatkozás: https://mersz.hu/pal-vilagirodalom//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave