Pál József (szerk.)

Világirodalom


Szerb

A szerb irodalmi nyelv története legalább két szempontból érdemel megkülönböztetett figyelmet. Az egyik az irodalmi nyelv belső története: a 18. századi szerb irodalom ugyanis azon a szlaveno-szerb, illetve orosz-szerb nyelven szólalt meg, amely a több országban szétszóródott szerbség lelki-kulturális egységét biztosító egyház használatában csak meghatározott műfajok művelésére volt alkalmas, míg a (kis)városi közköltészet, az ún. polgári líra nyelvi-irodalmi tónusától idegen maradt. Nem tűnik túlzásnak az állítás, mely szerint ahány szerbül író volt, annyiféle szlaveno-szerb nyelv létezett. S bár a 18. századi szerb irodalomnak is voltak kiváló alkotói, mint például a jozefinista Dositej Obradović, akinek oktatómeséi és önéletrajza fontos helyet foglalnak el a szerb irodalomtörténetben, a nyelvi bizonytalanság lényegében megakadályozta, hogy kialakulhasson egy korszerűbb szerb irodalom. A szerb kulturális egységet lehetővé tevő, általánosan elfogadott nemzeti nyelv, helyesírás, illetve nyelvi szemléletmód létrejötte – szórványos előzmények után – annak a Vuk Stefanovic Karadžićnak (1787–1864) a tevékenységéhez fűződik, aki 1814-ben, majd 1815-ben szerb népköltészeti kötetet adott közre. Ezzel a szerb népköltészeti és nyelvészeti kezdeményeket sikeresen közvetítette, sőt modellszerűvé tette a délszláv költészetre Herder, valamint Goethe Hasanaginica-fordítása (vö. 4.5.5.2.) óta egyébként is fogékony európai nyilvánosság számára. A szerb helyesírás korszerűsítése, az életszerűvé tett nyelvtani rendszer és az európai visszhangú népköltészeti gyűjtemény megjelentetése (1821-től kezdve újabb kötetekben) hitelesítette, és egyben legitimálta a szerb népnyelvet. Az Újszövetség szerb nyelvre való átültetésével és szótárával pedig beteljesítette az egyház által őrzött nyelv ellen vívott küzdelmét. Vuk Karadžić kapcsolatba került a korszak több jelentős tudósával – például Jakob Grimm-mel –, akik aztán nagymértékben hozzájárultak mind folklorisztikai, mind nyelvészeti tevékenységének szélesebb körben való népszerűsítéséhez. A szerb irodalomban azonban csak Branko Radičević költészete jelenti majd az igazán jelentős nyelvi és ezzel összefüggésben a romantikus áttörést. Ez azonban már az 1840-es esztendők fejleménye lesz.

Világirodalom

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2005

ISBN: 978 963 058 596 5

A kötet csaknem ötven nemzet irodalmának összehasonlítására vállalkozik, mindezt egységes folyamban, közérthető fogalmazással, mégis újszerű megközelítésekkel. Az antikvitástól egészen a kortárs-posztmodernig követi az írásokat. A fő fejezeteken belül a különböző nyelvű irodalmak önálló egységet alkotnak, ennek tiszteletben tartásával tárulkozik fel a világirodalom egysége és harmóniája. A könyv eredetisége és egyedülálló értéke abban áll, hogy a kis terjedelem ellenére számos, szakterületét kiválóan ismerő specialista jól összehangolt együttműködésével jött létre. A szerzők - közöttük akadémikusok és nagy egyetemeink irodalomprofesszorai - újszerű módon, változatos megközelítésben tárják az olvasó elé a világirodalom történeti folyamatát, azon belül pedig elsősorban a műalkotásokat. A kötet nemcsak a középiskolai tanulmányok lezárásához, hanem a felsőfokú képzés első éveiben is megkerülhetetlen mű. A Világirodalom népszerűségét mutatja, hogy már a második kiadása is megjelent.

Hivatkozás: https://mersz.hu/pal-vilagirodalom//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave