Az európai (görög–római) hódítások hatása az egyiptomi civilizációra jóval maradandóbb és meghatározóbb volt, mint bármelyik másik korábbi idegen rendszeré. A különbség egyik lényeges eleme abban rejlett, hogy a makedón Ptolemaiosz és a római uralom időszakában az Egyiptom feletti politikai és katonai ellenőrzés sokkal teljesebb volt, mint korábban bármikor. A kor uralkodóinak politikai törekvései is eltértek a korábbi idegen dinasztiákétól. A makedón és a római uralkodók számára az egyiptomi erőforrások szélesebb érdekeik támogatásának biztosításául szolgáltak. Ilyen volt például a hellenisztikus királyságok egymás elleni harca vagy a római birodalomrészek egymás elleni küzdelme. Innen kezdve Egyiptom története inkább már a görög–római világ története, mint a sajátjáé. Jelentős a különbség a kulturális hatások tekintetében is. Soha ennyi idegen kulturális hatás nem érte a Nílus-völgyet, mint a görög–római kor idején. A hellenisztikus politikai és kulturális hatás nemcsak abban nyilvánult meg, hogy a kormányzat nyelve a görög lett, hanem abban is, hogy a közigazgatás legalsó szintjére szorította az egyiptomi születésű hivatali réteget, illetve nyíltan lenézte az egyiptomi tömegeket. A teljes egészében görög lakosságú Alexandria vált az ország igazgatási, politikai, kereskedelmi és szellemi fővárosává a Kr. e. 4. századtól a Kr. u. 7. századig. Az egyiptomi intézményekből csak azokat támogatta az új hatalom, amelyekre gyakorlati okokból szüksége volt. A nagy szentélykörzeteket azért támogatták, mert a papsággal fenntartott jó viszony alapozta meg a makedón és a római uralkodóház hatalmát. Mindezek révén az egyiptomi hagyományokhoz ragaszkodók háttérbe szorultak a hellenisztikus Egyiptomban. Az ókori Egyiptom néhány kulturális vívmánya – bár nem mindig tudatosan – a nyugati civilizáció részévé vált, így például az egyiptomi naptár és a hagyományos egyiptomi orvoslás, a csillagászat és az asztrológia egyes elemei. Az országról író görög–római szerzők szelektív módon és gyakran felszínesen válogattak az egyiptomi hagyományból. A késő ókor folyamán az ókori egyiptomi kulturális hagyomány a régi vallást őrző szentélyekre szűkült. A kereszténység térhódítását követően bezárták a pogány templomokat, így a régi egyiptomi hagyomány látható legnyilvánvalóbb jele, a hieroglif írás ismerete is megszűnt.