Diocletianus – uralkodásának kemény munkával töltött húsz esztendeje alatt – nemcsak a hatalom legfelső szintjét alakította át. Átszervezései a birodalom szerkezetének, kezetének, igazgatásának egészére kiterjedtek. Megnövelte a hadsereget – mintegy négyszázezer főre –, és négy nagyobb részre osztotta, a négy uralkodói udvarnak megfelelően. Ezek a határvédelem új koncepciója alapján további egységekre tagolódtak: a derékhadak a birodalom belsejében teljesítettek szolgálatot, míg a határok mentén kisebb és gyengébb csapatok helyezkedtek el. A hadsereg fenntartását, amely a korábbi fél évszázad legsúlyosabb pénzügyi gondja volt, új adórendszer bevezetésével biztosította. Egyszerre akarta hatékonyabbá és igazságosabbá tenni az adózást, rendeletek garmadájával szabályozta, ki mikor miért és mennyit köteles fizetni, illetve beszolgáltatni – mert a természetben fizetett adók aránya a 3. század elejétől egyre nőtt a pénzbeli szolgáltatásokkal szemben. Ezzel egyidejűleg megpróbálta megállítani a pénzromlást is, de hiába határozta meg rendeletileg a termékek megengedhető legmagasabb árát, illetve a fizetések összegét, ezen a téren igazi sikereket nem tudott elérni.