Ez a képviseleti jog a tagi létszámmal, azaz a reprezentativitás nagyságával arányos. Mind az ágazati, mind a vállalati-üzemi szakszervezeteknek jelentős beleszólási joguk van egyetértési jog gyakorlása formájában az állami vállalatok privatizácójába. Itt azonban a kormány és a szakszervezetek között megszületett paktum értelmében az a szakszervezet jogosult a munkavállalók képviseletére, amely a munkavállalók többségét képviseli. A privatizációval nem összefüggő valamennyi országos általános és ágazati kérdésben e törvények három oldalú érdekegyeztetést és országos érdekegyeztető tanács felállítását írják elő a kormány, a munkáltatói és a szakszervezeti oldal egyenlő arányú képviseletével. A bérkérdésekben azonban a Kormány álláspontja valamennyi itt említett országban az infláció elleni küzdelem miatt meghatározó.

A koalíciós szervezetek és az országos koalíciós tágyalások szabályozásának ez a rendszere a frankofon–latin megoldásra emlékeztet. Külön ki kell emelni e jogforrásoknak azt a kitételét, mely tiltja, hogy a munkáltatói érdek-képviseleti szervezetek, valamint azok föderációi és konföderációi a szakszervezetek jogait, valamint a munkavállalók szerveződési szabadságát korlátozzák. Valamennyi itt említett törvény mindkét oldalú érdek-képviseleti szervezetek számára egyformán lehetőséget ad arra, hogy reprezentativitásuk növelése érdekében egymás közötti kollektív megállapodás útján föderációba és konföderációba tömörülhessenek. Mind a négy ország a szakszervezetek és a munkáltatói érdekvédelmi szervezetek pluralizmusa alapján áll. Mindkét oldalú szervezet ipari és gazdasági ágazatok szerint tagozódik. A Csehországgal fennállott kezdeti közös jogfejlődés következtében még idesorolható Szlovákia is.779

Összegezésképpen megállapítható, hogy e három állam kollektív munkajoga az ILO-nak a szakszervezkedési szabadságról és e jogok védelméről szóló 87/1948. egyezménye alapján a működési esélyegyenlőséget biztosítva egyforma hangsúllyal rendezi a szakszervezetek és a munkáltatói érdekvédelmi szervezetek létrehozásának, működésének, hatáskörének, feladatainak, valamint jogainak és kötelezettségeinek a körét.

A többi volt reálszocialista közép-kelet-európai ország a koalíciós szervezetekről külön szabályozást nem ismer. Oroszországban „a társadalmi partnerségről és a munkaügyi viták (konfliktusok) megoldásáról” szóló 1991. évi elnöki rendelet rendezi indirekt módon a szakszervezetek és az érdekvédelmi szervezetek jogi helyzetét. Ez az elnöki rendelet beépítésre került az OFSzK 1971-ben kihirdetett, az Mt.-nek 1992. évi átfogó novellájába.780 A lényeges helyzet az, hogy ma még a vállalatok többsége túlnyomóan az állam tulajdonában van. Érdekképviseletüket az állam látja el. Jóllehet az 1992. évi törvénymódosítás értelmében szakszervezetet már 10 munkavállaló alapíthat, ma még túlnyomóan a régi szakszervezeti struktúra működik, azonban minden hatalom nélkül, mivel hiányzik a korábban őt támogató párthatalom. Ily módon az 1992. évi novella által biztosított érdekvédelmi és vállalatvezetésben való közreműködési jogok az elvi deklaráció szintjén állnak fenn. Az állam kényszeredetten tárgyal a régi szakszervezeti hálózattal, amelyhez a most kialakuló igen szűk vállalkozói réteg által kialakított érdekvédelmi szervezetek is magukat szakszervezetnek nevezve csatlakoznak, csak azért, hogy valamennyire védelmet nyerjenek a maffiával szemben. Ugyanakkor azonban az Össz-szövetségi Szakszervezeti Konföderáció nem hajlandó ezekkel az újonnan létesült vállalkozói érdekvédelmi szervezetekkel – csakúgy, mint az újonnan alakult alternatív szakszervezetekkel – egy tárgyalóasztalhoz ülni. A régi szakszervezeti mozgalom e helyzetét ugyanakkor „de iure” az erősíti, hogy elnöki rendelet tiltja az onnan való kilépést, másrészt pedig az állami munkáltatói szférában dolgozók még e szakszervezeti tagságukon keresztül remélnek valamennyire érdekvédelmet és érdekképviseletet a romló gazdasági helyzettel szemben. Ily módon gyakori, hogy egy és ugyanazon munkavállaló és privát vállalkozó párhuzamosan egy hagyományos és egy alternatív szakszervezeti érdekvédelmi szervezetnek is tagja. Tényleges munkáltatói érdekvédelmi szervezet pedig csak az állami vállalatok ágazati szövetségei keretében létezik.781 A helyzet tehát hasonló ahhoz az állapothoz, amely Magyarországon a SZOT, illetve a hagyományos szakszervezetek, valamint az újonnan alakult független (alternatív) szakszervezetek, továbbá az állami vállalatok viszonylatában 1985–1990 között fennállott. Az állam által még ma is támogatott régi szakszervezetek és szövetsége (FNPR) mellett az újonnan alakult szakszervezetek és szövetségeik (Szocprof, Zacsita, Transzport, Bányász stb.) még mindig másodlagos szerepet játszanak, és jogaikért küzdeniük kell.782 Az oroszországi állapotokhoz hasonló helyzet tapasztalható a volt Szovjetunió többi utódállamában is. A balti államok esetében pedig külön érdekesség, hogy a munkavállalók a saját üzemi privatizáció megvalósítása érdekében Csehországhoz hasonlóan a volt jugoszláv vállalati önigazgatási modellt helyezik előtérbe. Csehországban ez – csakúgy, mint a magyar gyakorlatban – sikeresnek mutatkozott. Ugyanakkor a volt Jugoszláviából kiszakadt új államok – úgy tűnik – teljesen szakítottak a korábbi önigazgatási modellel, azaz a társult munkaszervezetek rendszerével, amely ma már csak Kis-Jugoszlávia (Szerbia és Montenegró) területén egzisztál.783 Oroszországban a kommunista párthoz közelálló és a fegyverkezési szakmában működő „Zacsita” kísérli meg a munkás-önigazgatást bevezetni.784 Szlovéniában, Horvátországban és Boszniában a koalíciós szervezetek érdekvédelmi szerepe jelentős, ahol munkáltatói oldalon a munkáltatói szövetségek a kereskedelmi kamara keretében lépnek fel. (Közép-európai Munkajogi Konferencia, Berlin, 1999. márc.)

Romániában és Bulgáriában a cseh és a szlovák megoldáshoz hasonlóan az egyesületekről szóló törvény rendezi az érdekvédelmi szervezetek jogállását. A jogi szabályozás elvileg mindkét országban azonos jogokat biztosít a szakszervezetek és a munkáltatói érdekvédelmi szervezetek számára. Romániában azonban Lengyelországhoz hasonlóan a szakszervezetek tényleges érdek-képviseleti munkája erőteljesen háttérbe szorul. Ennek oka a nehéz gazdasági helyzet és az emiatt egyre növekvő munkanélküliség. A munkaerőpiac túlkínálata ui. megnehezíti azt, hogy a szakszervezetek hatékony érdekvédelmet nyújthassanak. Sőt, a vállalati vezetés arra törekszik, hogy vállalati és üzemi szinten ne működjön szakszervezet. Ezért a szakszervezetek e szinten történő szerveződését igyekszik megakadályozni. Ennek ellensúlyozására az Mt. (1972. évi 10. tv.) módosításáról szóló 1991. évi 13. tv. kimondja, hogy azoknál a vállalatoknál és üzemeknél, ahol nincsen szakszervezet, annak jogait az üzemi közgyűlés gyakorolja.785 Csehországban ilyen tendencia nem érvényesül. Ott a törvény által biztosított szakszervezeti jogok valóban élők. Félő azonban, hogy a különvált Szlovákiában a lengyel–román helyzethez hasonló szakszervezeti működés formalizmushoz fog vezetni az egyre nehezedő gazdasági helyzet miatt.

A három balti államot vizsgálva, Észtország esetében Magyarországhoz hasonlóan csak a szakszervezetek jogait és kötelezettségeit rendezi átfogóan törvényi szint, mégpedig a 2000. évi szakszervezeti törvény. Ellentétben azonban a magyar Mt. második részének a szakszervezetekről szóló II. fejezetével, ez a törvény ha nem is átfogóan, de a munkáltatói érdekvédelmi szervezeteknek a szakszervezetekkel szemben fennálló alapvető jogait és kötelezettségeit is érinti. Németországhoz, Ausztriához, Csehországhoz és Szlovákiához hasonlóan az érdekvédelmi szervezetek működése Észtországban nincs reprezentativitási feltételekhez kötve.786 Litvániában a jogi rendezés az észtországihoz hasonló. Itt is külön törvény szabályozza a szakszervezetek jogállását, amely 1991-es keltezésű és amely ugyancsak nem tartalmaz a szakszervezetekre nézve reprezentatív kikötéseket. Minthogy külön munkáltatói érdekvédelmi szervezeti törvény nincs, ugyanez vonatkozik a munkáltatók szövetségeire is.787 Lettországban a helyzet már más, mivelhogy ott Lengyelországhoz hasonlóan 2002-től kezdve külön törvény szabályozza a szakszervezetek és külön törvény a munkáltatói érdekvédelmi szervezetek szervezeti felépítését és jogállását, mindkét oldal működését reprezentativitási feltételek teljesüléséhez kötve. A reprezentativitás feltétele, hogy az alacsonyabb szinten álló érdekvédelmi szervezet tagja legyen egy magasabb szinten álló szövetségnek, kollektív szerződéskötésre pedig csak akkor jogosult, ha egymaga vagy konföderációban a saját szintjét (vállalati, területi vagy országos ágazati) 60%-os mértékben képviseli.788

Az egyes kelet-közép-európai államok jogfejlődése általánosítható tendenciaképpen azt mutatja, hogy az érdekvédelmi szervezeteket, azok tevékenységi körét, jogait és kötelességeit vagy önálló szakszervezeti és munkáltatói érdekvédelmi szervezeti törvény, vagy ha nem, akkor az egyesületekről szóló törvény szabályozza. Ott, ahol ilyen jogi rendezés nincs, ott az érdekegyeztetésről és a kollektív szerződésről szóló törvény rendezi a koalíciós szervezetek működését is.