Tekintettel arra, hogy az USA-ban munkaügyi bíróság nincs, a rendes bírósági eljárás pedig igen költséges, a Federal Mediation and Conciliation Service ezért kollektív és egyéni jogvitákban is békéltet. Mivel kormányügynökség foglalkozik a baleset- és egészségvédelemmel, a szolgálat – kissé emlékeztetve a spanyol megoldásra – az ilyen ügyekben keletkező vitákban is közvetít. Ez összefügg azzal is, hogy a régi technológiának újjal való lecserélése terén a munkáltató a szakszervezettel megállapodni köteles. Ennélfogva az arbitrátor egyes kollektív és individuális munkaügyi vitákban hozott döntéseivel szemben a brit joghoz hasonlóan keresettel lehet fordulni a bírósághoz, legtöbbször itt is az arbitrátori döntés helybenhagyására kerül sor.

Ebben közrejátszik az angol joghoz hasonlóan az is, hogy itt sincs éles választóvonal a jogvita és az érdekvita, valamint a kollektív és egyéni vita között. Visszakanyarodva az előbb említett kormányügynökségre, e kormányügyi ügynökség a Szövetségi Munkaügyi Intézet, amelynek államonkénti regionális, területi központjait Bill Clinton elnöki rendelettel 1992-ben hozta létre.

Azóta a Szövetségi Munkaügyi Intézet regionális központjai a Service közreműködésével az egyes államokban eljárva a köztisztviselők és az állam – mint munkáltató – közötti vitákban mediál. Tekintettel arra, hogy az intézményes állami egyeztetést regionális szinten eredetileg csak a közhivatalnoki munkaviszonyra terjesztették ki, a magángazdasági munkaviszonyokra azonban nem, a Federal Mediation and Conciliation Service (FMCS) azonban már egyre gyakrabban a magánmunka világában is mediál, koncillál és arbitrál; és ezért a régiókban saját munkatársaival már nem képes a mediálási és koncillálási megbízásokat közvetlenül ellátni. Emiatt felhasználja az USA-ban széles körben kiépült mediálási magánirodákat, megbízásokat adva részükre olyan békéltetésekre, amelyek lebonyolítása érdekében a Service-t megkeresték, de a Service kapacitás hiányában ellátni nem tudott. Magánkoncilláció és mediálás esetén az egymással vitában álló koalíciós felek maguk választják ki, hogy kit kérnek fel egyeztetésre, közvetítésre vagy arbitrálásra. Az ilyen emberként számításba jöhetők szakvizsgával rendelkező szabadfoglalkozásúakként magán-egyeztetőirodákat tartanak fenn vagy ilyenekben dolgoznak. Ezek az irodák az ügyvédi, illetve a közjegyzői irodákhoz hasonlóan működnek, és megbízás alapján, díjazás ellenében járnak el. Az USA-ban mintegy 1700 arbitrátor és közvetítő működik, akiket részben az FMCS – mint az Igazságügyminisztérium keretében működő állami szerv –, részben pedig magánintézményként az American Arbitration Society tart nyilván, és szükség szerint közvetít ki, illetve végez „listakijelölést”. Az Amerikai Arbitráló Társaság a szolgáltatásaiért díjat számol fel. Az arbitrálást elvi szinten a Szövetségi Kormány által kinevezett öttagú National Labour Relations Board (NLRB) felügyeli, mely egyrészt végrehajtási szabályok alkotására jogosult szerv, másrészt mintegy fellebviteli bíróságként jár el olyan ügyekben, amelyekben első fokon az NLRB Administrative Judge vagy a Hearing Officier döntött.863

Az egyeztetés-közvetítés és az arbitrálás tehát részben magánvállalkozás. Az irodák és az egyeztető-közvetítő-arbitrálási tevékenységre feljogosított személyek hivatalosan nyilván vannak tartva. Őket, illetve irodáikat vagy közvetlenül a vitatkozó szervezetek, vagy pedig megbízásukból szövetségeik kereshetik meg. A tapasztalat az, hogy minden koalíciós partneri „bináris kódnak” megvan a maga irodája, illetve egyeztető-arbitrátori stábja.864 Ez a megoldás átültethető lenne a magyar viszonyokra.

Röviden szólni érdemes az érdekviták rendezésének menetéről is, amely a következő: a munkavállaló, a munkavállalói kollektíva vagy a szakszervezet a munkafelügyelő elé terjeszti a problémát, melynek megoldására a Munkaügyi Kapcsolatok Törvénye szerint 7 nap áll rendelkezésre. Az érdekvitát, illetve a más irányú munkaügyi vitát a munkáltató és a szakszervezeti képviselő kísérli meg egymás közötti tárgyalással megoldani. Ha ez nem sikerül, úgy a vállalaton belül a munkáltatói és a munkavállalói oldalt egyenlő arányban képviselő paritásos bizottság elé kerül az ügy. Ha itt sem sikerül megoldást találni, többnyire ekkor fordulnak a felek a Szövetségi Közvetítő Szolgálathoz, hogy az ott nyilvántartott listáról kérjenek fel közösen közvetítőt vagy pedig döntőbírót. Döntőbizottsági arbitrálásra csak kivételesen, a felek kifejezett kívánságára kerül sor. Ebben az esetben a pártatlan arbitrátor mellett egyenlő számban az ügy eldöntésében résztvevő bizottsági tagokat mindegyik fél itt is maga jelöli ki.865