A korábbi Mt. a nyugat-európai doktrínát követve szintén különbséget tett kollektív munkaügyi érdekvita és kollektív munkaügyi jogvita között. Az új Mt.-nek a kollektív munkaügyi vitákat rendező XXIV. Fejezete ezzel szemben összemossa a kettőt, és magát az intézményt is elnagyoltan, minden dogmatikai megalapozás nélkül rendezi. Ezért itt is kénytelenek vagyunk a korábbi Mt. szabályai figyelembevételével ezt az intézményt tárgyalni, már csak azért is, mert az új Mt. e tekintetben viszont helyesen nem az angol-amerikai egyeztető-közvetítő-arbitrátori szolgálat szerint, hanem a korábbi Mt.-ben is szabályozott kontinentális bizottsági rendszer alapján kívánja működtetni ezt az intézményt. Ezzel áll összhangban, hogy a 194. § általános érvénnyel kinyilvánítja, hogy a munkáltató és az üzemi tanács, illetőleg a munkáltató, a munkáltatói érdek-képviseleti szervezet és a szakszervezet között felmerült jogvitának nem minősülő kollektív munkaügyi érdekvitában egyeztetésnek, valamint közvetítésnek van helye. Az először kiadott „Javaslat”, majd a „Tervezet” első változata szerint azonban az egyeztetésre olyan egyeztetőbizottság előtt került volna sor, „amelybe a felek egy-egy tagot küldenek, akik maguk közül elnököt választanak”. Ez a megoldás működésképtelen lett volna, mivel az ellenérdekű felek között le nem zárható vita alakult volna ki arról, hogy ki adja az elnököt (aki óhatatlanul valamelyik irányban elfogult lett volna). Különben is egyeztetésnél nem szokás bizottságot alakítani és elnökkel közreműködni, legtöbbször mindkettő egyszemélyes tevékenység.