Az Európai Közösséget létrehozó 1957-es Római Szerződés versenyjogi rendelkezéseit elvi oldalról jelentős mértékben befolyásolták a freiburgi közgazdasági iskola képviselői. Felismerték, hogy a német háborús politikát a kartellekkel és monopóliumokkal jellemzett német gazdaság könnyebben ki tudta szolgálni. Számukra ezért a piaci hatalom korlátozása annak megelőzését jelentette, hogy az politikai hatalommá alakuljon át. Ez a lényegében kétszeres hatalmi probléma tehát abból a felismerésből fakad, hogy a gazdasági hatalom a politikára is ki tudja terjeszteni befolyását, ezáltal politikai hatalmi tényezővé válva. E felfogásban az állam feladata az uralomtól mentes (gazdasági) rend (ordo) létrehozása (tág értelmű gazdasági alkotmány), amely igényli a versenyt védő szabályozás létét és azt a piacgazdaság legfontosabb feltételévé, a gazdasági alkotmány elsőrendű alkotóelemévé teszi. A verseny folyamatának védelmére úgy tekintettek, mint amely az egyének egyenlőségét és az emberi szabadságok garantálását szolgálja. Franz Böhm szerint a versenyszabályozás megalkotása mögötti motivációt nem a gazdaság hatékonysága, hanem a szociális igazságosság és az egyéni szabadságjogok alkotják, amelyet a monopóliumok fenyegethetnek. Az ordoliberális iskola annyiban különbözik a klasszikus liberális iskolától, hogy az egyént (ebben az értelemben a piaci magánautonómiát) nem csak az államtól, hanem a piaci magánhatalomtól is védendőnek tartja. Ez nem pusztán a verseny biztosításának szükségességét jelentette, hanem a verseny szabályainak megalkotását is. Erre vezethető tehát vissza a versenyt védő szabályozás kidolgozásának igénye és a gazdasági alkotmányon belüli fő tárgyává tétele. Ez a megközelítés tükröződik az EU gazdasági alkotmányosságában is.