Parlamentáris kormányzás esetében a koalíciós együttműködésnek számtalan síkja képzelhető el, melyek közül a legfontosabb mindenekelőtt a parlamenti, vagyis a központi kormányzati sík.185 Érdemes néhány kulcsfogalmat megemlíteni, amelyek vizsgálata a koalíciós kormányzás pártpolitikai dimenziójának része. A tárcapreferencia – a koalíciós felek mely ágazati területeket, kompetenciákat szeretnének megszerezni186 –, a tárcaelosztás, vagyis a minisztériumok konkrét elosztása, amely lehet „vegyes” vagy „tiszta” tárca aszerint, hogy a meghatározott ágazati intézményrendszert megosztják-e vagy sem a koalíciós partnerek egymás között. A koalíciós osztozkodásnak lehetnek egyéb külső körei, így például az állami tulajdonban lévő vállalati szektor menedzsment pozíciói (igazgatótanácsok, felügyelőbizottságok, egyéb operatív vezetők), a köztestületi intézményi szektor politikának alárendelt része. A demokratikus tradíciókkal rendelkező országokban a versengő többpártrendszer adta keretek között a koalíciós kormányzásnak és viselkedésnek kialakultak a maga íratlan szabályai, szokásjogrendszere, kultúrája, amely fontos politikai stabilizációs eleme lehet a kormányzati szisztémának. Ez régiónként (országcsoportok), de akár azon belül országonként is változhat, hogy a mindenkori koalíciós pártok „csápjaikat” milyen mértékben terjesztik ki az államszervezet testében.