A politikai kultúra az európai társadalmak tagoltsága miatt sokkal tagoltabb, sokszínűbb és összetettebb, mint az Egyesült Államokban vagy akár Kínában. A szakirodalom a politikai kultúra kapcsán tiszta modelleket, ideáltípusokat ír le. A politikai kultúrával foglalkozó legismertebb szerző, Gabriel Almond az angolszász és a kontinentális európai politikai rendszerek különbségét a kétpártrendszer, illetve a sokpártrendszer-különbségből vezeti le, amely a politikai kultúrából, vagyis a társadalmi tagoltságból ered. Tipizálásában két alaptípusról ír: a homogén politikai kultúráról, amelyet a racionális kalkulálhatóság, a pragmatizmus, valamint az alkuképesség jelleme; ezeket a jellemzőket leginkább az amerikai politikakultúra sajátosságának véli. Európai példaként Nagy-Britanniát említi, ahol a sokszínűség, a tolerancia, a modernizáció és a hagyományelvűség együttélésének történelmi gyökere a modern arisztokrácia, a hagyománytisztelő kereskedők, illetve az ipari vállalkozók kultúrájának keveredésében keresendő. A sokszínűség korai brit politikatörténeti elfogadása fontos hatással volt a politikai rendszer meghatározott elemeire – így a választójog kiterjesztésére; a szakszervezetek alapítására vagy az angol munkásosztály polgárosodására.