A modern kriminológia álláspontja szerint az erőszak okságában a társadalmi hatások elsődlegessége mellett bizonyos biológiai tulajdonságoknak és pszichés zavaroknak is szerepe lehet. Az e csoportba tartozó két legismertebb teoretikus, Lorenz (1995) és Freud (1977) szerint az agresszióösztön az ember veleszületett tulajdonsága, tehát nem patologikus megnyilvánulás. Mások az agressziót mentális rendellenességre, agykárosodásra vagy különböző genetikai hiányosságokra (pl. XYY kromoszóma rendellenességre) vezették vissza. Az amerikai behaviorista irányzaton belül a frusztráció-agresszió elvet vallók szerint a feszültség mindig agresszív magatartáshoz vezet. (Dollard és mtsai, 1939.) A szociális tanulás elvét vallók pedig bizonyították, hogy az agresszív magatartás megtanulható (Bandura, 1965; 1971.). Az agresszív minták alkalmazásában nemcsak a közvetlen jutalmazásnak vagy büntetésnek, de a megfigyelésnek is szerepet tulajdonítanak. Mindebből az is kitűnik, hogy az ember természeti-biológiai adottságai – mint a személyiségfejlődés feltételei – elősegíthetik, vagy gátolhatják a társadalmi követelményekhez történő adaptálódást. Egyes erőszakos bűncselekmények okságában áttételesen és más tényezőkkel együtt szerephez jutnak az elkövetők és a sértettek biológiai, fizikai károsodásai, mentális deficitje, közelebbről azok a veleszületett, illetőleg a szocializálódási folyamatban kialakult vagy szerzett pszichikai tulajdonságok, amelyek az egyén magatartását általában meghatározzák, befolyásolják, s amelyek viselkedésére jellemzőek.