Az 1978. évi IV. törvény 1979. július 1-jén hatályba lépett 296. §-a szerint a hamis termékjelzés bűntettét az követte el, aki – súlyosabb bűncselekmény hiányában – jelentős mennyiségű terméket olyan jelzéssel hozott forgalomba, amelynek az nem felelt meg, illetve forgalomba hozatala iránt intézkedett. Az 1994. évi IX. törvény az áru hamis megjelölésének tényállását a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény rendelkezéseivel összhangban állapította meg. A bűncselekmény elkövetési tárgya nem a termék, hanem az áru lett, a versenytárs hozzájárulásának hiánya negatív tényállási elemmé vált. A forgalomba hozatal iránti intézkedés már csak kísérlet, és megszűnt a bűncselekmény szubszidiárius jellege is. Az 1996. évi LII. törvény ismét módosította a tényállást, és a jelentős mennyiség helyett már a nagyobb mennyiségű árura való elkövetést is büntetni rendelte. Végül az 1998. évi LXXXVII. törvény az elkövetési magatartásokat kiegészítette az előállítással, illetve a forgalomba hozatal céljából történő megszerzéssel és tartással. A törvény miniszteri indokolása kifejti, hogy a versenytárs azon érdekei, amelyek a más áruktól (szolgáltatásoktól) való megkülönböztetést szolgáló megjelölés, elnevezés, külső jellegzetesség kizárólagos használata által védettek, a gazdasági tevékenység folyamatát tekintve mind az előállítás, mind a közbenső forgalmazás és a tényleges forgalomba kerülés esetén sérülnek. Kikerült továbbá a tényállási elemek köréből az áru mennyiségére utalás. A módosítás célja a nagyobb mennyiség jogalkalmazói értelmezésével kapcsolatosan felmerült nehézségek kiküszöbölése volt. Ugyanakkor a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Btké.) egyértelműen meghatározta a bűncselekményi értékhatárt. A 2011. évi CL. törvény minősített esetként szabályozta a jelentős mennyiségű vagy értékű árura történő elkövetést.