A megvásárolt dokumentumegyüttesnek (kiemelve ezúttal a Csáth-hagyatékot) különböző magángyűjtemények adták az alapját, melyek közül egészen biztosan azonosítható Dér (Dévavári) Zoltán szabadkai irodalomtörténész gyűjteménye, aki saját elmondása szerint egyfelől az özvegy Kosztolányi Dezsőnétől, másfelől Csáth Géza lányától, Brenner Olgától jutott hozzá a kéziratokhoz.1 Dért főként Kosztolányi- és Csáth-filológusként jegyzi a szakma, miután számos szövegkiadást közölt, és tanulmányokat is írt a nevezett szerzőkkel kapcsolatban, valamint nem utolsósorban a Csáth-bibliográfia összeállítása fűződik a nevéhez.2 Egykori gyűjteményének azonban pusztán egy hányadát tartalmazza a veszprémi dokumentumegyüttes: jelentősebb mennyiség került ugyanis Szabadkáról az MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonába (a továbbiakban: PIM), valamint föltehetően lappanganak még számottevő kéziratok ismeretlen magánszemélyeknél határon innen és a Vajdaságban, de – ahogy az több más magyar irodalmi hagyatékra is igaz – nem zárható ki a nyugati világba való kikerülésük sem. A Szabadkai Városi Könyvtár ugyancsak őriz Csáth Gézától dokumentumokat, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárának (a továbbiakban: MTAKK) és az MNMKK Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának (a továbbiakban: OSZK) állományaiban is található komolyabb mennyiségű kéziratos anyag az írótól. A felsoroltak közül a PIM-ben őrzött dokumentumok alapján a közelmúltban látott napvilágot Molnár Eszter Edina és Sidó Anna gondozásában egy fényképekkel illusztrált kiadvány, mely a későbbiek folyamán a PEKT-be került kéziratokból is közöl mutatványt.3

A Csáth Géza szellemi örökségét képező autográfok sajnálatos szétszóródása komoly kihívás elé állítja a filológusokat. Nem teljes művek kéziratai kerültek ugyanis egy-egy gyűjteménybe, hanem az adott írásművekből bizonyos oldalak az egyik közgyűjteményben találhatók, míg más oldalak a másikban, a hiányzó lapok pedig akár magánkézben is lehetnek. Emiatt volt nehéz megfejtenünk például a pszichiátriai vagy a zenei tárgyú írások Veszprémbe vándorolt töredékeinek eredetét, bizonytalanságainkat jeleztük is az egyes tételeknél. Többször bukkantunk már megjelent, vagy más közgyűjteményben őrzött szövegváltozatokra is: ezekben az esetekben utaltunk a további közgyűjtemények tételeire, megadva a pontos jelzeteket. E helyütt érdemes szorgalmaznunk egy összesített katalógus létrehozását is, ami részbeni megoldást jelentene a fentebb vázolt problémára.