Gintli Tibor (szerk.)

Magyar irodalom


Az író társadalmi szerepe

A sajtó differenciálódása és a piacosodó irodalom megjelenése magával hozta az írói életforma társadalmilag akceptált formáinak a megjelenését is. Az 1830-as években a birtokos nemesi életformára alapozott írói működés még komoly jelentőséggel rendelkezett (ezt mutatja Kölcsey Ferenc szatmárcsekei életformája), de már ezt is kezdik átszínezni a kialakuló intézményrendszer új keretfeltételei. Mindazonáltal az 1848–49-es szabadságharc bukása után újra felértékelődik a valamiféle függetlenséget ígérő, bár ekkorra már erősebben és szorítóbban provinciális karakterű birtokos nemesi életforma (ezt Madách Imre esetében lehet jól megfigyelni), mert ez segíthet elkerülni az állami hivatalvállalásra kényszerítő anyagi kiszolgáltatottságot. Az 1850-es évek sajátos viszonyai között ugyanis kollektív megvetés övezhette azt, aki a törvénytelennek és elnyomónak érzett abszolutista államhatalomtól remélte a megélhetését – ennek a megítélésnek legnagyobb kárvallottja az 1840-es évek egyik legnépszerűbb prózaírója, Kuthy Lajos volt, aki az 1850-es években megyebiztos, azaz ahogyan akkor mondták, Bach-huszár lett (erről bővebben Völgyesi Orsolya 2007: 180–203). A magánszolgálat (mint pl. a nevelőséget választó Gyulai Pál esetében) vagy az egyházak védőszárnyai alá húzódás (mint pl. Arany János esetében, aki a nagykőrösi református gimnázium tanára lett) nagyobb írói és erkölcsi autonómiát ígért – ám már ekkor megkezdődött a szabad értelmiségi pályákon, pl. a lapszerkesztőként vagy újságíróként való boldogulás kísérlete is (ennek egyik korai, kudarcos példáját Lisznyai Kálmán sorsa mutatja; erről bővebben Szilágyi Márton 2001). Az 1867-től kiszélesedő sajtópiac azonban egyre inkább tipikus modellé tette az íróvá válásnak az újságíróskodáson keresztül vezető útját – a számos kínálkozó példa közül talán elegendő Mikszáth Kálmánra vagy akár Ady Endrére utalni.

Magyar irodalom

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2010

ISBN: 978 963 058 949 9

Szerb Antal óta nem jelent meg ilyen alapos, összefoglaló munka a magyar irodalomról. A kötet első írásos emlékeinktől kezdve egészen a kortárs írók munkásságáig végigköveti irodalmi kultúránk folyamatos változásait, s az egyes korszakokat és irányzatokat a legismertebb művészek munkáin keresztül mutatja be. Bár a Magyar irodalom több szerző közös műve, a kötet nem egymástól különálló tanulmányok laza füzére, hanem összefüggő, közérthetően és szakszerűen megírt narrációval vezeti végig az olvasót az irodalom történetén, átfogó képet nyújtva arról, hogyan alakult, formálódott az, amit ma úgy nevezünk: magyar irodalom.

A könyv az Akadémiai kézikönyvek sorozat legújabb tagja; e sorozat célja, hogy magas szakmai színvonalon megírt, ugyanakkor olvasmányos kötetekben foglalja össze egy-egy tudományág eredményeit. Az Akadémiai Kiadó főleg 14-25 éves diákoknak szánja ezeket a könyveket, amelyek hasznos segítséget jelentenek az érettségire vagy vizsgákra készülők számára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gintli-magyar-irodalom//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave