Eötvös József darabja, az Éljen az egyenlőség (1840/1844)243 egy régi bevett vígjátéki sémát vesz alapul: a szülői tiltást ügyesen kijátszó szerelmesek sikeresen összeházasodnak. A jó cél érdekében alkalmazott intrikákra épülő helyzetkomikum azáltal válik bonyolultabbá, hogy nem is egy, hanem két szerelmespár sorsa oldódik meg párhuzamosan. Mindez azonban Eötvösnél a korabeli politikai diskurzus felhasználásával válik időtlen vígjátéki szituációból aktuális, korjelző színművé. A fiatalok előtt tornyosuló akadályok ugyanis társadalmi természetűek: a gróf apa nem akarja lányát a köznemes alispán fiához adni, az alispán pedig a nemesi származású ügyvéd fiától igyekezne távol tartani a lányát. Eközben mind a három érintett apa közös meggyőződésként vallja az egyenlőség liberális elvét – amely egyébként itt még csak különösen nagy próbatételnek sincsen kitéve, hiszen a bonyodalom a nemességen belüli egyenlőség körül forog. A vígjáték ilyenformán elvek és ezzel szembesített gyakorlat kettősségén alapul, s annál is könnyebben elrendezhetőnek bizonyul a konfliktus, mert a fiatalok szilárdnak számító szerelmén túl minden, a házasságot ellenző személy szembesíthető saját hangoztatott felfogásával, s így nem emelhet kifogást az akarata ellenére létrejött frigyek miatt. Eötvös darabja egy látszólag egységes, kiváltságos osztály világán belül mutat be egy – mondjuk így – viselkedésszociológiailag igencsak tagolt csoportot, ahol az egymás közti érintkezés rendje is szigorú szabályokat követ. Ennek látványos jelenete, amikor a gróf inasa és az alispán hajdúja azon kapnak hajba, hogy az előbbi „kend”-nek szólította az utóbbit; ez a konfliktusforrás egyébként ugyanígy megjelenik a korszak másik, jellegzetes vígjátékában, Nagy Ignác Tisztújításában is. Eötvös darabja a liberális elveket hangoztató szereplők alkalmazásával – s persze azzal is, hogy mindezt csupán szólamnak, s nem a viselkedést megalapozó alapelvnek állítja be – a darabot a korszak politikai diskurzusához kapcsolja hozzá; anélkül egyébként, hogy a műbe aktuális konkrétumokat illesztene bele. A darab ebben az értelemben megmarad modellszerű alkotásnak, ám a tipizálás esélyét a vármegyei tisztújítás háttérben zajló folyamata adja meg, annál is inkább, mert korteseket is szerepeltet. A vígjáték azonban nem válik szatírává: az elrendeződő szerelmi cselszövés, a létrejövő szerelmi házasságok és az így kialakuló rokoni szálak az egész politikai problematikát némileg súlytalannak mutatják, bár az ábrázolás iróniája kétségtelen.