Csáth Géza novellisztikája a lélektani elbeszélés megújításának terén meghatározó szerepet töltött be a modern magyar epika történetében. Ez az innovatív szerep nem csupán azzal hozható összefüggésbe, hogy egyes műveinek személyiségről alkotott felfogásán jelentős mértékben érződik a mélylélektan inspiráló hatása. A freudizmus ösztönzésének a Csáth-novellák narrációjára gyakorolt befolyását több okból is érdemes óvatosan kezelni. A korai novellák és a már bizonyíthatóan a pszichoanalízis ismeretében született elbeszélések narratív struktúrája között gyakran jól érzékelhető párhuzamok mutatkoznak. Az 1904-ben keletkezett A fekete kutya című novella például ugyanúgy a szeretett személy elvesztése nyomán kialakuló őrület folyamatát jeleníti meg az árulkodó jelek pontos regisztrálásával, mint a Dénes Imre 1918-ban publikált szövege. Ugyanígy az álomelbeszélés műfajának jelentkezése sem tulajdonítható kizárólag a freudizmus ösztönzésének, amit például az is jelez, hogy A béka első változata már 1905-ben megjelent. A freudizmus hatásának értékeléskor érdemes szem előtt tartani azt a tényt, hogy még Csáth elmeorvosi értekezésének (Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusa, 1912) pszichológiai elvei sem nevezhetők egyértelműen freudistának (Buda Béla 1978), mivel más irányzatok, például a hagyományos elmekórtan is befolyásolták szemléletmódjának kialakulását. A freudizmus kétségtelenül jelentős szerepének túlhangsúlyozása azzal a veszéllyel járhat, hogy a novellák olvasata egy-egy freudi tétel „visszakeresésére” egyszerűsödik, holott az epikus szöveg narratív nyelve és a tudományos leírás soha nem fedhetik le egymást. Némely Csáth-novella talán valóban egy-egy pszichoanalitikus tétel szemléltetéseként hat (Szajbély Mihály 1989: 218–219), ugyanakkor az ilyen típusú befogadói tapasztalat létrejöttében nem csupán a szövegnek az elméletre való túlságosan direkt ráhagyatkozása játszhat szerepet, hanem az az olvasói attitűd is, amelynek befogadói stratégiáját az elméletre történő visszavezetés mozgatja. A narratív eljárásokra helyezett hangsúly nyomán azonban a származtatott, másodlagos jelleggel szemben az irodalmi szöveg sajátszerűsége kerülhet az olvasás középpontjába.