Gintli Tibor (szerk.)

Magyar irodalom


Lator László

Lator László első verseit a Válaszban közölte, de költészetének iránya egyértelműen az Újhold köréhez sorolja őt. Már korai költészetében is egyfajta fenomenologikus dolog- és tárgyszemlélet alakítja a versbeszédet. Egyik törekvése az volt, hogy a világ és az én viszonyában kiiktassa az én kitüntetett helyzetét. Ízlését ugyanakkor Pilinszkyénél és Nemes Nagyénál mélyebben meghatározza a jóhangzás és a képi harmónia iránti igény. Ez az igény pályáján mindvégig érzékelhető maradt, alighanem ezzel magyarázható, hogy verseinek 1997-ben megjelent gyűjteményes kiadásából kihagyta azokat a korai verseket, amelyek szembeszökően Kassák hatását mutatják. Költészetét kezdettől áthatja a világ egységként való szemléletének esztétikai értékállítása, amit erősít a versek mívessége, a rímek, a metrumok, az ütemek gondosan mérlegelt zeneisége. Az udvar című vers így beszél erről: „millió közt keresik azt az egy / formát, amely nekik rendeltetett, / tétova csápjuk mohón tapogat / alakot, színeket, szagokat”. Lator, akinek megadatott, hogy idős kort megélve is aktív résztvevője maradhasson a magyar irodalomnak, a 70-es, 80-as évektől kezdve, nem utolsósorban kiadói szerkesztői munkájának is köszönhetően, a nyugatos, majd az arra rárétegződő újholdas hagyományok, szélesebb értelemben a magyar költészet modernista alaphangoltságának egyik legfontosabb közvetítője lett. Valószínűleg ez a szerep is megerősítette Lator gazdag hagyományismerettel felvértezett poétikai konzervativizmusát. Jóllehet azonban a nyelvi jelek megalkotásában és a versek szólamszerű megvalósításában egyaránt a homogenitás szempontjait helyezi előtérbe, az egységben őrzött feszültségek mégis megmutatkoznak, mégpedig a szemantika síkján. Lator nyelvének legfontosabb alakzata a paradoxon, amely az ellentétek egyesítésével közelíti meg az immanens teljességet. Paradoxonokra épülő szerkezetekkel verscímekben is gyakran találkozunk nála (pl. Áttetsző ködben, Fehér-izzáson szénsötét, Fénytelen és árnyéktalan, stb.)

Magyar irodalom

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2010

ISBN: 978 963 058 949 9

Szerb Antal óta nem jelent meg ilyen alapos, összefoglaló munka a magyar irodalomról. A kötet első írásos emlékeinktől kezdve egészen a kortárs írók munkásságáig végigköveti irodalmi kultúránk folyamatos változásait, s az egyes korszakokat és irányzatokat a legismertebb művészek munkáin keresztül mutatja be. Bár a Magyar irodalom több szerző közös műve, a kötet nem egymástól különálló tanulmányok laza füzére, hanem összefüggő, közérthetően és szakszerűen megírt narrációval vezeti végig az olvasót az irodalom történetén, átfogó képet nyújtva arról, hogyan alakult, formálódott az, amit ma úgy nevezünk: magyar irodalom.

A könyv az Akadémiai kézikönyvek sorozat legújabb tagja; e sorozat célja, hogy magas szakmai színvonalon megírt, ugyanakkor olvasmányos kötetekben foglalja össze egy-egy tudományág eredményeit. Az Akadémiai Kiadó főleg 14-25 éves diákoknak szánja ezeket a könyveket, amelyek hasznos segítséget jelentenek az érettségire vagy vizsgákra készülők számára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gintli-magyar-irodalom//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave