Gintli Tibor (szerk.)

Magyar irodalom


Pilinszky János

Pilinszky János 1972-ben négy színpadra szánt szöveget írt, amelyek folyóiratbeli publikálás után a Végkifejlet (1974) című kötetben jelentek meg. A gyermekek és katonákat (bemutató: 1981), a Síremléket (bemutató: 1978), az Élőképeket (bemutató: 1980) és az „Urbi et orbi” a testi szenvedésrőlt (bemutató: 1994) műfaji meghatározásuk egyaránt egyfelvonásosnak nevezi, de csupán az első mű hosszabb egyetlen jelenetnél. Pilinszky színház iránti érdeklődéséről Egy lírikus naplójából című cikksorozata és az 1976-ban keletkezett Beszélgetések Sheryl Suttonnal című prózai műve ad számot. Meghatározó élménye volt, hogy 1971 augusztusában Franciaországban látta Robert Wilson amerikai rendező társulatának A süket pillantása című előadását. Wilson az elnyújtott időtartamok esztétikájának jegyében közelített a modern színház problémájához. Megteremtette „slow motion” (lassú mozgások) színházát, és elsőként alkalmazott előadásaiban egyéni időérzék által kimért szüneteket. A színházi fikciónak nála nem a kezdettel és véggel rendelkező lineáris idő szabott kereteket, így az idő a folyamatos jelen formáját öltötte, és a szöveg helyett a színészi test jelenlétének módja vált a teatralitás legfőbb forrásává. Pilinszky a színházat egyfajta rítusként fogta fel, a testi jelenlét, a mozgás, a hang és a szó rítusaként. Színpadi szövegei, amelyek a Szálkák és a Végkifejlet verseivel azonos nyelvet beszélnek, nem zárt művek, sokkal inkább a színházi jelrendszer konkrét előadásokban megvalósuló komplexitásának alkotótényezői. Pilinszky drámakísérletei az életmű peremén helyezkednek el. Sem A gyerekek és a katonák, sem a rövidebb színpadi szövegek nem nevezhetőek igazán sikeres alkotásoknak, de hatásuk nem elhanyagolható, mert szerzőjüket a költészetében átélt metafizikai problémák érzékennyé tették, mégpedig a magyar szellemi életben az elsők között, annak a színházi modellnek a megnyilvánulásai iránt, amelyet a szakirodalom Hans Thies Lehmann nyomán posztdramatikus színháznak nevez.

Magyar irodalom

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2010

ISBN: 978 963 058 949 9

Szerb Antal óta nem jelent meg ilyen alapos, összefoglaló munka a magyar irodalomról. A kötet első írásos emlékeinktől kezdve egészen a kortárs írók munkásságáig végigköveti irodalmi kultúránk folyamatos változásait, s az egyes korszakokat és irányzatokat a legismertebb művészek munkáin keresztül mutatja be. Bár a Magyar irodalom több szerző közös műve, a kötet nem egymástól különálló tanulmányok laza füzére, hanem összefüggő, közérthetően és szakszerűen megírt narrációval vezeti végig az olvasót az irodalom történetén, átfogó képet nyújtva arról, hogyan alakult, formálódott az, amit ma úgy nevezünk: magyar irodalom.

A könyv az Akadémiai kézikönyvek sorozat legújabb tagja; e sorozat célja, hogy magas szakmai színvonalon megírt, ugyanakkor olvasmányos kötetekben foglalja össze egy-egy tudományág eredményeit. Az Akadémiai Kiadó főleg 14-25 éves diákoknak szánja ezeket a könyveket, amelyek hasznos segítséget jelentenek az érettségire vagy vizsgákra készülők számára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gintli-magyar-irodalom//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave