Gintli Tibor (szerk.)

Magyar irodalom


Az antik drámairodalom magyarul

Az ókori drámairodalomból a középkorban csak Seneca tragédiái, Terentius és Plautus néhány komédiája volt ismert Európa nyugati felén, és ezek is csak szórványosan találtak követőkre. Az antik mintát követő humanista drámákat kezdettől, Vergerio Paulusától (1390) fogva diákok adták elő. Az első szigorúan udvari környezetben előadott drámák az 1480-as években jelentek meg Itáliában, ahol a 16. század első felében megindult a középkori-népi, ugyanakkor professzionális színészek, szórakoztatók által előadott játékok közeledése a tanult humanista komédiához. A görög tragédiák poétikai jelentőségének felfedezése azonban egészen a 16. század első feléig váratott magára. Egyrészt ekkor vált széles körben hozzáférhetővé és népszerűvé (elsősorban Itáliában) Arisztotelész Poétikája, amely a mimézis legkiválóbb fajtájaként mutatta be Szophoklész tragédiáit, másrészt ezzel párhuzamosan az északi humanisták a görög nyelvtudás terjesztésére, gyakorlására fordítani kezdték a görög drámairodalmat, és morális tanulsággal krisztianizálva értelmezték őket (Erasmus, majd a németországi reformáció legfőbb tanáregyéniségei, Philipp Melanchthon és Joachim Camerarius). Különösen Melanchthon tragédiafelfogásában volt fontos az erkölcstelen cselekedeteket követő elkerülhetetlen isteni büntetés gondolata, amely szükségszerűsége révén félelmet kelt a nézőkben, és visszatartja őket a bűnös tettektől. Ebben a felfogásban a hamartiát, a tragikus vétket mindig teljes tudatossággal követi el a főszereplő, különben az isteni igazságosság elve sérülne: érthető hát, hogy Melanchthon miért nem próbálkozott az Oidipusz király értelmezésével (Michael Lurje 2004: 97–99). Magyarországon is elsősorban a német protestáns humanizmus Szophoklész- és Euripidész-értelmezése hatott, amely az ókori szerzők remekműveit az arisztotelészi szempontok közül nem az egység kérdése vagy a műfajelmélet felől olvasta, hanem elsősorban a szereplők ethoszára volt tekintettel, és a drámaszövegekben található morális, jogi, államelméleti, lelkiismereti megfontolások miatt keresett bennük didaktikus tartalmat.

Magyar irodalom

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2010

ISBN: 978 963 058 949 9

Szerb Antal óta nem jelent meg ilyen alapos, összefoglaló munka a magyar irodalomról. A kötet első írásos emlékeinktől kezdve egészen a kortárs írók munkásságáig végigköveti irodalmi kultúránk folyamatos változásait, s az egyes korszakokat és irányzatokat a legismertebb művészek munkáin keresztül mutatja be. Bár a Magyar irodalom több szerző közös műve, a kötet nem egymástól különálló tanulmányok laza füzére, hanem összefüggő, közérthetően és szakszerűen megírt narrációval vezeti végig az olvasót az irodalom történetén, átfogó képet nyújtva arról, hogyan alakult, formálódott az, amit ma úgy nevezünk: magyar irodalom.

A könyv az Akadémiai kézikönyvek sorozat legújabb tagja; e sorozat célja, hogy magas szakmai színvonalon megírt, ugyanakkor olvasmányos kötetekben foglalja össze egy-egy tudományág eredményeit. Az Akadémiai Kiadó főleg 14-25 éves diákoknak szánja ezeket a könyveket, amelyek hasznos segítséget jelentenek az érettségire vagy vizsgákra készülők számára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gintli-magyar-irodalom//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave