Závada Pál szociológusként kezdte a pályáját. 1982 és 1993 között az MTA Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa volt. Kulákprés (1986) című munkájában szülőhelye, Tótkomlós parasztságának 1945 és 1956 közötti történetét tárta föl egy család gazdálkodásának bemutatásával. A 90-es években kibontakozó szépirodalmi pályájának hátterében mindvégig jól kitapinthatóan megmaradt szociológiai érdeklődése és a békési szlovákság történetének mély ismerete. Regényei közül kiemelkedik az 1997-ben kiadott Jadviga párnája. A mű többféle hagyomány kereszteződési pontján születik meg. A mintaként szolgáló modellek számbavételekor nem hanyagolható el a 19. század második felében népszerűvé váló házasságregénynek az a változata, amelyet Flaubert alkotott meg a Bovarynével. A hatásviszony nem csak, és talán nem is elsősorban a konstrukció szintjén meghatározó jelentőségű, hiszen a házasságregény tematikus kereteit szétfeszíti a következő generáció sajátos nézőpontjának jelenléte, amely Závadánál Miso alakjához köthető. Legalább ilyen fontos, vagy talán fontosabb, hogy Jadviga maga is szenvedélyes olvasója Flaubert művének, érzelmeit, női önképét a Bováryné nyelvi közvetítésével fogalmazza meg. A másik fontos modell az én színrevitelének változataként a 20. századi modernség irodalmában is a naplóirodalomé.