Gintli Tibor (szerk.)

Magyar irodalom


Kortörténet és önéletírás (Kemény János, Bethlen Miklós)

Az első magyarországi szerzőktől származó önéletrajzi emlékezések – mint pl. Wathay Ferenc önéletírása vagy Szenczi Molnár Albert napi rendszerességgel készített feljegyzéseit önéletrajzzá kiegészítő, latinul írt Naplója – a 16. század végén és a 17. század elején keletkeztek. Míg a korai önéletírások többnyire szerzőjük élettörténetének kronologikus ismertetésére szorítkoznak, a 18. századi önéletírásokban – legyenek azok kortörténetet adó önéletrajzi elbeszélések vagy vallásos motivációjú vallomások – nagyobb teret kap az emlékező egyénisége, élete eseményeihez való viszonya is. Kemény János önéletírása az első, a szerző egyéniségére is reflektáló, a kortörténetet az önéletrajzi narratíva keretei közé illesztő nagy ívű elbeszélés.122 Megírásához ösztönzést jelenthetett a 17. század első felében – elsősorban Bethlen Gábor környezetében – virágzó erdélyi történetírás, az önéletrajzi narratíva alkalmazásával azonban Kemény új minőségű művet hozott létre. Az írás két, szerkezetileg jól elkülönülő részre oszlik: életének kronológiai rendben haladó elbeszélése előtt az önéletíró bemutatja saját személyiségének legfontosabb vonásait. Ez a szerkezet a reneszánsz életrajzokban és önéletrajzokban jelent meg (pl. Petrarca Utókorhoz írt levelében vagy Boccaccio Petrarca-életrajzában), és később széles körben elterjedtté vált. Azt, hogy Kemény János ismert-e valamilyen, a saját önéletírásához mintául szolgáló önéletrajzi emlékezést, nem tudjuk. Az önjellemző fejezetek szerint a szerző az önazonosságát meghatározó tényezők közül nemzetsége genealógiáját, családja történetét, valamint a szüleitől örökölt tulajdonságokat és a dajkája tejével magába szívott hajlamokat tartotta a legfontosabbnak. Ezeken az adottságokon kívül Kemény az egyén jellemét meghatározó tényezőként említi a képzést, a tanulást is, erről azonban aránylag kevés mondanivalója van. A gyermek- és fiatalkorára vonatkozó néhány utalásból nem bontakozik ki lelki fejlődésrajz, az önéletírásban elbeszélt személy statikus, külső tényezők által meghatározott jellemnek mutatkozik. A szöveg gerincét adó, Bethlen Gábor uralkodásától II. Rákóczi György fejedelemmé választásáig terjedő elbeszélésben az emlékíró egyéni sorsa a történelem, a közügyek sodrába ágyazódva, azokkal szoros kapcsolatban bontakozik ki. Miként Kemény pályáján, az emlékirat szövegében is a politikai és a hadi események dominálnak. Írásmódjának jellemzője, hogy a nagy történelmi események tárgyalását apró, személyes emlékek és élmények feljegyzésével vegyíti: így Bethlen Gábor hadjáratának történetében többek között megemlékezik tarisznyájának ellopásáról és beszámol tetvességéről is. E részletekre utalva Nagy Levente joggal jegyzi meg, hogy „aki a hétköznapi élet ilyen apróságaira emlékszik, az már nem csak társadalmi szerep szerint értelmezi az emberi személyiséget, hanem a hétköznapok világában bukdácsoló önálló egyéniségként is” (Nagy Levente 2007: 557). Ugyanakkor, mint azt a példák is mutatják, a társadalmi szerepeiben teljesen fel nem oldódó individuum nem az introspekció, az önmagára és a világra való reflexió területén nyilatkozik meg, hanem külső, egyedi eseményekre való emlékezésben. Kemény nemcsak saját életével kapcsolatos apróbb eseményeket, emlékeket illesztett önéletrajzi elbeszélésébe (feltehetőleg naplóinak felhasználásával), hanem másokra vonatkozó kis történetekkel, anekdotákkal is gyakran színezi azt (az anekdota korabeli jelentése: kiadatlan-kiadhatatlan újdonság, különös eset, érdekes történet, az életből vett intimitás).

Magyar irodalom

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2010

ISBN: 978 963 058 949 9

Szerb Antal óta nem jelent meg ilyen alapos, összefoglaló munka a magyar irodalomról. A kötet első írásos emlékeinktől kezdve egészen a kortárs írók munkásságáig végigköveti irodalmi kultúránk folyamatos változásait, s az egyes korszakokat és irányzatokat a legismertebb művészek munkáin keresztül mutatja be. Bár a Magyar irodalom több szerző közös műve, a kötet nem egymástól különálló tanulmányok laza füzére, hanem összefüggő, közérthetően és szakszerűen megírt narrációval vezeti végig az olvasót az irodalom történetén, átfogó képet nyújtva arról, hogyan alakult, formálódott az, amit ma úgy nevezünk: magyar irodalom.

A könyv az Akadémiai kézikönyvek sorozat legújabb tagja; e sorozat célja, hogy magas szakmai színvonalon megírt, ugyanakkor olvasmányos kötetekben foglalja össze egy-egy tudományág eredményeit. Az Akadémiai Kiadó főleg 14-25 éves diákoknak szánja ezeket a könyveket, amelyek hasznos segítséget jelentenek az érettségire vagy vizsgákra készülők számára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gintli-magyar-irodalom//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave