A 17. század végén tovább folytatódik a jezsuita iskolai színjátszás gyakorlata. A nagyszombati, pozsonyi és kassai iskolákban ünnepélyes külsőségek között, előkelő vendégek részvételével zajlottak az előadások. A tipikus jezsuita dráma latin nyelvű, három- vagy ötfelvonásos, az elején prológussal, a végén epilógussal. A darabokban a katolikus hit, az erkölcsiség, az erény diadala, az egyház, az uralkodó és a haza érdekeinek védelmében tanúsított önfeláldozó heroizmus állíttatott követendő például. A játék középpontjában egy bibliai alak, mártír, szent, keresztény hős, uralkodó története vagy valamilyen vallásos tartalmú allegória áll. A 18. században egyre több a magyar történelem eseményeit felelevenítő darab. (Lásd Varga Imre – Pintér Márta Zsuzsanna 2000.) A szereplők száma nem nagy, a cselekmény egyszerű, egyetlen konfliktusra épülő. A szereplők hosszú, deklamáló monológokban beszélnek. A felvonások között rendszerint zenés élőképeket vagy balettet adtak elő. A 18. század közepéig különböző források alapján (visszaemlékezések, nyomtatott programok, historia domusok stb.) több mint száz előadásról van tudomásunk – a tényleges számuk ennek többszöröse lehetett –, azonban nagyon kevés előadásnak maradt fenn a szövege. Hasonló a helyzet a többi iskolafenntartó rend esetében, ahol jezsuita mintára szintén szokásban volt az iskoladrámák előadása.