A joggyakorlatban jellemzően a munkaviszonnyal való összefüggés, mint speciális felelősségi feltétel megítélése jelent problémát. Ahogyan arra az intézményi alapok körében utaltunk, a Ptk. eredeti szövege szűkebb körre, kizárólag az alkalmazott munkakörében, vagy hatáskörében eljárva okozott károkra rendelte e kártelepítő szabály alkalmazását. A jelenlegi törvényi szöveg, valamint az annak alapján kialakult bírói gyakorlat ennél jóval tágabb körben, minden olyan károkozó magtartás, vagy mulasztás esetén a munkáltató felelősségét teszi megállapíthatóvá, mely magatartás vagy mulasztás okozati összefüggésben áll az alkalmazotti viszonnyal. Így a munkáltatói felelősség megállapításának van helye akkor is, ha a károkozó alkalmazott nem közvetlenül a munkakörében, vagy hatáskörében, de a munkaviszonyával összefüggésben jár el. Akkor is, ha a munkaköri feladataihoz nem tartozó tevékenységével okoz kárt, sőt, akkor is, ha a munkáltató által kifejezetten tiltott tevékenységgel okoz kárt. (BH1986. 230., BH2001. 526., BH1988. 239.). A munkáltató kártérítési felelőssége állapítható meg akkor is, ha pusztán a munkakörének ellátása hozza az alkalmazottat abba a helyzetbe, hogy a kárt okozhatta (BDT2008. 1745.), vagy az egyébként a munkaviszonyával visszaélve okozza a kárt. (BH2000. 196., BH2009. 183.)