A 19. századi polgári alkotmánytan a miniszteri felelősség előbbiekben ismertetett alaptípusai mellett ismerte és alkalmazta a miniszterek fegyelmi felelősségének kategóriáját. A különböző szerzők247 munkáikban ugyanakkor rendszeresen hangsúlyozták a használt terminus technicus pontatlanságát, tekintettel arra, hogy a fegyelmi felelősség már a korabeli felfogás szerint is valamilyen szabályellenes tevékenységet, eljárást feltételezett, melyről ez esetben nem lehetett szó. Annál is inkább így volt ez, mivel az alkotmánytudomány művelői fegyelmi felelősség alatt többnyire az alkotmányos monarchiákban a miniszter uralkodóval szemben fennálló kötelezettségét értették. A miniszter fegyelmi felelősséggel tartozott a monarchának, aki a minisztert az eredményesség vagy a lojalitás hiánya, illetőleg más személyes, esetleg egyéni képességbeli okok következtében elbocsáthatta és helyette mást bízott meg a kormányzással.248 A miniszter fegyelmi felelősségre vonása tehát kizárólag az államfőt megillető jogosítvány volt, mivel a parlament miniszterrel szembeni, hasonló alapú támadása – egyre inkább – implicite az egész kormány politikája ellen irányult, a kormány kollektív felelősségének elve, valamint a kormányzati szolidaritás alapján. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a 19. századi jogirodalomban találkozhatunk olyan törekvésekkel is, melyek a miniszterek felelősségre vonását egy független jogászokból és politikusokból álló, fegyelmi bíróságként működő állambíróságra bíznák.249