Az 1847/48. évi ún. reformországgyűlésen a törvények alapján álló önálló és független magyarországi kormányzat megteremtése már kézzelfogható közelségbe került. Az Országgyűlés március 14-i feliratában a rendek meg is fogalmazták azt az igényt – melyet egyébként később, a kiegyezési törvények parlamenti vitája során mind Deák Ferenc, mind pedig Andrássy is fontosnak tartott hangsúlyozni –, miszerint a nemzet olyan kormányt követel, amely „a többség alkotmányos elveinek kifolyása”. A magyar politika meggyőződése az volt, hogy amennyiben Magyarországot a kor kívánalmainak megfelelően felelős testület irányítaná saját alkotmányunk és törvényeink alapján, az ország előrehaladása minden téren megvalósulhatna. Az eredeti felirati szövegben ugyan nem szerepelt kifejezetten a felelős minisztérium kifejezés, ám a feliratot Bécsbe vivő delegáció változatott a szövegen és „egy felelős és független magyar minisztérium”, valamint egy „teljes hatalommal felruházott” nádor közös kormányzását igényelte. Mindez pedig tulajdonképpen a felelős kormányzás és a helytartótanácsi hivatalnokok működése közötti ellentmondás feloldását, egyszersmind a magyar minisztérium osztrák udvari befolyásának megszüntetését célozta.362