Balázs Péter

Az Európai Unió külpolitikája


A „bővítési fáradtság” okai

A nagyarányú keleti bővítés után mind gyakrabban lehetett hallani az Európai Unió „bővítési fáradtságáról”. Kétségtelen tény, hogy ha egy tizenöt tagú szervezet közel megduplázza a létszámát, és közben fontos minőségi határokat is átlép, akkor a változások feldolgozása bizonyos időbe telik. Az is igaz, hogy a 2004‒2007-es bővítések után az Európai Unió központi országainak figyelmét egyéb problémák kötötték le, nevezetesen a 2008-ban kezdődött világgazdasági válság hatásainak kezelése, különös tekintettel az euróövezet megroppanására. Mindemellett egyes további tagok felvétele ugyanabban a régióban, és közel azonos feltételek mellett, folytatható lenne, amint azt Horvátország 2013-as csatlakozása is bizonyítja. A Nyugat-Balkánon a konszolidált és felkészült jelöltek felvételére néhány éves tárgyalások után sor kerülhetne. Újabb lendületet igazából Törökország, illetve a keleti posztszovjet szomszédság belépése igényelne. További kisebb méretű országok felvételébe az Unió valószínűleg nem rokkanna bele, a húzódozás inkább belső emésztési problémákra vezethető vissza. Az Európai Unióban az eddigi keleti terjeszkedés feldolgozása sem bizonyult zökkenőmentesnek. A rendszerbeli átalakulás és az államképződés megannyi kezeletlen kérdése az egyesülési eufória elmúltával a felszínre jött. Kölcsönös volt az az illúzió, hogy a nyugati rendszer egy kész csomag – az acquis communautaire – átvételével meghonosítható Európa keleti felében. Azután kiderült, hogy a gazdasági-politikai rendszer transzplantációja mégsem működik hiánytalanul, a kelet-európai hagyományokon nevelkedett társadalmak könnyen kivetik magukból a számukra idegen nyugati ele meket.

Az Európai Unió külpolitikája

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2019

Nyomtatott megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 819 4

Megújult tartalommal kerül az olvasó kezébe az Európai Unió külpolitikájáról szóló könyv. A korábbi kiadás óta merőben megváltoztak a körülmények. Magyarország 2004-ben az EU tagja lett, 2009-ben pedig életbe lépett a Lisszaboni Szerződés, amelynek új szabályai és intézményei a korábbinál jobb feltételeket teremtettek az EU-ban a külpolitika közös gyakorlása számára.

Mindeközben alapvetően átalakult Európa külső környezete. A poszt-szovjet térségben az orosz külpolitika expanzív fordulatot vett. Az „arab tavasz” hatalmas változások kezdetét jelzi Európa szomszédságában. A korábban félreeső Törökország új geopolitikai kontextus kellős közepén találta magát. Ukrajna, Szíria, vagy Líbia megoldatlan problémái az európai jóléti övezetre nézve is súlyosbodó következményekkel járnak.

A világpolitika és benne az EU külpolitikai történései a média segítségével naprakészen követhetők, ám az események halmazában nem könnyű eligazodni.

Ez a könyv rendszerszerű megközelítéssel és a történelmi előzmények megvilágításával kíván segítséget nyújtani az újabb fejlemények megértéséhez.

Az első és második rész az Európai Uniót a nemzetközi rendszer részeként helyezi el a világban, bemutatva a tagállamok külpolitikai együttműködésének lépcsőfokait és az uniós szintű külkapcsolatok átalakuló szerkezetét.

A harmadik és a negyedik rész az EU külpolitikáját partnerek szerinti bontásban részletezi.

Ez a könyv épít a szerző diplomáciai, kormányzati és európai pozíciókban szerzett személyes tapasztalataira, de nagyrészt annak az egyetemi tananyagnak a magyar nyelvű lenyomata, amelyet egy évtizede oktat a Közép-európai Egyetemen. A soknemzetiségű hallgatók okos kérdései, az egyetemen végzett kutatások és a CEU Európai Szomszédságpolitikai Központjának (CENS) konferenciái is gazdagították a mondanivalót.

Hivatkozás: https://mersz.hu/balazs-az-europai-unio-kulpolitikaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave