Balázs Péter

Az Európai Unió külpolitikája


Az EK–USA kapcsolatok a hidegháború idején

Az Európai Közösség és az USA viszonyát a hidegháború időszakában meghatározta az a katonai szövetségi rendszer, amelyben Nyugat-Európa biztonságát – függetlenségét és államainak területi épségét – az USA garantálta. A Szovjetunió világuralmi ambícióival és terjeszkedési próbálkozásaival szemben egyedül a NATO katonai ereje képezett ellensúlyt. Az Európai Közösség egyik legfontosabb jellemzője, hogy alapítói egytől egyig NATO-tagok voltak. Az USA-val mint a katonai szövetség vezető hatalmával összekapcsolta őket a Washingtoni Szerződés V. cikke, amely az önfeláldozásig terjedő kölcsönös területvédelem kötelezettségét mondta ki. Ez a politikai és morális obligó volt kapcsolatuk első és legfontosabb szála. Jellemző tény, hogy az Egyesült Államok volt az az ország, amely az Európai Közösséghez megalakulása után elsőként akkreditált diplomáciai képviselőt 1958-ban.551 A viszony második vonulatát Nyugat-Európa gazdaságának talpra állítása képezte a második világháborús pusztításból. Az amerikai segítség megszervezése hasznosan hatott a háború utáni európai és világgazdasági intézményrendszer felépítésére, amelynek az európai integráció is része, illetve leszármazottja. Az Európai Unió kezdetei ugyanis – méltánylandó sajátosságaik mellett – a nyugati világnak abból az intézményi rendszeréből nőttek ki, amelynek létrehozását a világháborús győzelem politikai bázisán az USA szorgalmazta. Az EU–USA viszony harmadik meghatározó elemét mindenkori konkrét gazdasági érdekeik összekapcsolódása és ütközései képezték. Az integráció szintjén a legtöbb újsággal és teendővel ez a legutóbbi kapcsolati szál szolgált.

Az Európai Unió külpolitikája

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2019

Nyomtatott megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 819 4

Megújult tartalommal kerül az olvasó kezébe az Európai Unió külpolitikájáról szóló könyv. A korábbi kiadás óta merőben megváltoztak a körülmények. Magyarország 2004-ben az EU tagja lett, 2009-ben pedig életbe lépett a Lisszaboni Szerződés, amelynek új szabályai és intézményei a korábbinál jobb feltételeket teremtettek az EU-ban a külpolitika közös gyakorlása számára.

Mindeközben alapvetően átalakult Európa külső környezete. A poszt-szovjet térségben az orosz külpolitika expanzív fordulatot vett. Az „arab tavasz” hatalmas változások kezdetét jelzi Európa szomszédságában. A korábban félreeső Törökország új geopolitikai kontextus kellős közepén találta magát. Ukrajna, Szíria, vagy Líbia megoldatlan problémái az európai jóléti övezetre nézve is súlyosbodó következményekkel járnak.

A világpolitika és benne az EU külpolitikai történései a média segítségével naprakészen követhetők, ám az események halmazában nem könnyű eligazodni.

Ez a könyv rendszerszerű megközelítéssel és a történelmi előzmények megvilágításával kíván segítséget nyújtani az újabb fejlemények megértéséhez.

Az első és második rész az Európai Uniót a nemzetközi rendszer részeként helyezi el a világban, bemutatva a tagállamok külpolitikai együttműködésének lépcsőfokait és az uniós szintű külkapcsolatok átalakuló szerkezetét.

A harmadik és a negyedik rész az EU külpolitikáját partnerek szerinti bontásban részletezi.

Ez a könyv épít a szerző diplomáciai, kormányzati és európai pozíciókban szerzett személyes tapasztalataira, de nagyrészt annak az egyetemi tananyagnak a magyar nyelvű lenyomata, amelyet egy évtizede oktat a Közép-európai Egyetemen. A soknemzetiségű hallgatók okos kérdései, az egyetemen végzett kutatások és a CEU Európai Szomszédságpolitikai Központjának (CENS) konferenciái is gazdagították a mondanivalót.

Hivatkozás: https://mersz.hu/balazs-az-europai-unio-kulpolitikaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave