Balázs Péter

Az Európai Unió külpolitikája


Politikai korlátok

Magyarországnak az Európai Közösséghez fűződő viszonya hatalmas pályát járt be: a nyugat-európai integrációs szervezet nemzetközi elismerésének teljes megtagadásától mintegy négy évtized alatt eljutott a csatlakozásig. A Közösség oldaláról nézve Magyarország kezdetben egyike volt a Varsói Szerződés (VSZ) és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) tagországainak, amelyek az Európai Közösség külkapcsolatainak külső körében, az „állami kereskedelmű” országok csoportjában foglaltak helyet.583 Mindkét szervezet a Szovjetunió erős és centralizált irányítása alatt állt. A politikai döntéshozatal csúcsát a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete ké pezte. A Varsói Szerződés mint védelmi közösség a NATO katonai ellenfeleként határozta meg önmagát, az Európai Közösséggel kapcsolatos politikáját pedig a KGST keretében egyeztették a tagországok. Az Európai Közösség a NATO védőszárnyai alatt jött létre, csupa NATO-tag alkotta, ám saját védelmi-katonai dimenzióval egyáltalán nem rendelkezett, sőt kezdetben még külpolitikai célokat sem tűzött maga elé. A külkapcsolatait koncentrikus körök formájában kezdte építeni, és ebben a rendszerben a más politikai és gazdasági rendszerű KGST-országok sokáig a legtávolabbi, hátrányos megkülönböztetésektől terhes „állami kereskedelmű” kategóriába tartoztak. A kölcsönös kapcsolatok, néhány óvatos lépéstől és nyilvánvaló tévutaktól eltekintve, csupán az 1980-as évtized végén indultak fejlődésnek. Az 1990-es évtized elején a rendszerváltó országok élmezőnye – a visegrádiak, majd nyomukban Románia, Bulgária, továbbá a három balti állam és Szlovénia – a Közösség külkapcsolatainak lehető legmagasabb fokára, a társult viszonyig emelkedett fel, a teljes jogú tagság közeli esélyével, ami 2004-ben be is következett.

Az Európai Unió külpolitikája

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2019

Nyomtatott megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 819 4

Megújult tartalommal kerül az olvasó kezébe az Európai Unió külpolitikájáról szóló könyv. A korábbi kiadás óta merőben megváltoztak a körülmények. Magyarország 2004-ben az EU tagja lett, 2009-ben pedig életbe lépett a Lisszaboni Szerződés, amelynek új szabályai és intézményei a korábbinál jobb feltételeket teremtettek az EU-ban a külpolitika közös gyakorlása számára.

Mindeközben alapvetően átalakult Európa külső környezete. A poszt-szovjet térségben az orosz külpolitika expanzív fordulatot vett. Az „arab tavasz” hatalmas változások kezdetét jelzi Európa szomszédságában. A korábban félreeső Törökország új geopolitikai kontextus kellős közepén találta magát. Ukrajna, Szíria, vagy Líbia megoldatlan problémái az európai jóléti övezetre nézve is súlyosbodó következményekkel járnak.

A világpolitika és benne az EU külpolitikai történései a média segítségével naprakészen követhetők, ám az események halmazában nem könnyű eligazodni.

Ez a könyv rendszerszerű megközelítéssel és a történelmi előzmények megvilágításával kíván segítséget nyújtani az újabb fejlemények megértéséhez.

Az első és második rész az Európai Uniót a nemzetközi rendszer részeként helyezi el a világban, bemutatva a tagállamok külpolitikai együttműködésének lépcsőfokait és az uniós szintű külkapcsolatok átalakuló szerkezetét.

A harmadik és a negyedik rész az EU külpolitikáját partnerek szerinti bontásban részletezi.

Ez a könyv épít a szerző diplomáciai, kormányzati és európai pozíciókban szerzett személyes tapasztalataira, de nagyrészt annak az egyetemi tananyagnak a magyar nyelvű lenyomata, amelyet egy évtizede oktat a Közép-európai Egyetemen. A soknemzetiségű hallgatók okos kérdései, az egyetemen végzett kutatások és a CEU Európai Szomszédságpolitikai Központjának (CENS) konferenciái is gazdagították a mondanivalót.

Hivatkozás: https://mersz.hu/balazs-az-europai-unio-kulpolitikaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave