Balázs Péter

Az Európai Unió külpolitikája


Költségvetési kérdések

Az Európai Bizottság 2002. január 30-án közzétette véglegesnek szánt javaslatát az Unió közelgő bővítésének pénzügyi vonatkozásait illetően. Az elgondolás immár tíz ország csatlakozásával számolt, Románia és Bulgária számára pedig későbbi csatlakozást helyezett kilátásba. Az előterjesztett javaslat szerint az új tagok fokozatosan, mintegy tíz év alatt érhetik el az egyenjogúságot. A Bizottság első kompromisszumkísérletét azonban ebben a kényes kérdésben mind a tagállamok, mind pedig a tagjelöltek többsége felháborodással fogadta: az előbbiek túl gyorsnak, az utóbbiak túl lassúnak vélték az Európai Unió költségvetéséhez való felzárkóztatás ütemét. A pénzügyi csomag három fontos tárgyalási fejezetet érintett közelebbről: a mezőgazdaság, a regionális politika és a költségvetés témakörét. Az e három fejezet alatt történő be- és kifizetések összesített egyenlege adja azt a nettó pozíciót, amely egy-egy tagállam számára meghatározza az Európai Unió költségvetéséhez való viszonyát. Amint az várható volt, a régi tagállamok sokallták az újaknak juttatandó pénzt (ki azért, mert a terhei növekedésétől tartott, ki azért, mert a juttatásait féltette), az újak pedig kevesellték az összegeket. Gyors előrehaladásra nem lehetett számítani, mert az EU két kulcsországában, Franciaországban és Németországban választások következtek,642 amelyek előtt általában óvatosan bánnak a hosszú távú uniós pénzügyi kötelezettségekkel. Valóban, az Unió két vezető országa csak 2002. október 24-én kötötte meg egymással azt az egyezséget, amely a mezőgazdasági támogatások befagyasztására vonatkozott, és támpontul szolgált a pénzügyi csomag tárgyalásainak lezárásához mind a régi, mind a leendő EU-tagországok számára.643

Az Európai Unió külpolitikája

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2019

Nyomtatott megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 819 4

Megújult tartalommal kerül az olvasó kezébe az Európai Unió külpolitikájáról szóló könyv. A korábbi kiadás óta merőben megváltoztak a körülmények. Magyarország 2004-ben az EU tagja lett, 2009-ben pedig életbe lépett a Lisszaboni Szerződés, amelynek új szabályai és intézményei a korábbinál jobb feltételeket teremtettek az EU-ban a külpolitika közös gyakorlása számára.

Mindeközben alapvetően átalakult Európa külső környezete. A poszt-szovjet térségben az orosz külpolitika expanzív fordulatot vett. Az „arab tavasz” hatalmas változások kezdetét jelzi Európa szomszédságában. A korábban félreeső Törökország új geopolitikai kontextus kellős közepén találta magát. Ukrajna, Szíria, vagy Líbia megoldatlan problémái az európai jóléti övezetre nézve is súlyosbodó következményekkel járnak.

A világpolitika és benne az EU külpolitikai történései a média segítségével naprakészen követhetők, ám az események halmazában nem könnyű eligazodni.

Ez a könyv rendszerszerű megközelítéssel és a történelmi előzmények megvilágításával kíván segítséget nyújtani az újabb fejlemények megértéséhez.

Az első és második rész az Európai Uniót a nemzetközi rendszer részeként helyezi el a világban, bemutatva a tagállamok külpolitikai együttműködésének lépcsőfokait és az uniós szintű külkapcsolatok átalakuló szerkezetét.

A harmadik és a negyedik rész az EU külpolitikáját partnerek szerinti bontásban részletezi.

Ez a könyv épít a szerző diplomáciai, kormányzati és európai pozíciókban szerzett személyes tapasztalataira, de nagyrészt annak az egyetemi tananyagnak a magyar nyelvű lenyomata, amelyet egy évtizede oktat a Közép-európai Egyetemen. A soknemzetiségű hallgatók okos kérdései, az egyetemen végzett kutatások és a CEU Európai Szomszédságpolitikai Központjának (CENS) konferenciái is gazdagították a mondanivalót.

Hivatkozás: https://mersz.hu/balazs-az-europai-unio-kulpolitikaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave