Balázs Péter

Az Európai Unió külpolitikája


Integrációs előzmények

A második világháború után létrehozott szűk körű nyugat-európai integrációs szervezet, az Európai Szén- és Acélközösség (1951) első lépésként egy ambiciózus katonai és politikai unió alapjait lett volna hivatott megvetni. A rákövetkező években (1952–1954) azonban az Európai Védelmi Közösség terve kudarcot vallott. Ezután a Római Szerződéssel 1957-ben életre hívott „közös piac” – hivatalos nevén Európai Gazdasági Közösség – a valóságban pótmegoldás volt. Az integrációs szándékok irányváltása azzal a következménnyel járt, hogy a részt vevő országok eredetileg védelempolitikai célú összefogásának kötőanyagát a katonai-külpolitikai integráció helyett egy civil ágazat, a piaci alapú gazdasági együttműködés képezte. Ám ez a „pótmegoldás” a későbbiekben rendkívül sikeresnek bizonyult. Ugyanakkor a védelmi unióval együtt tervezett külpolitikai dimenzió korán elhervadt. A gazdasági integrációs szervezetnek csak korlátozott hatáskörű „külkapcsolati” ága készült el, csekély választékú eszközzel felszerelve. Következésképpen a „nagypolitika”, vagyis a hagyományos kül- és biztonságpolitika, katonai és diplomáciai eszközökkel alátámasztva, egyértelműen az Európai Unió tagállamainak kizárólagos hatáskörében maradt. Az integrációs szintű „külkapcsolatok”, amelyek külpolitikaként aligha értelmezhetők, sajátos módon a gazdaság területén, azon belül is elsősorban a vámunió tárgykörében indultak fejlődésnek. Ennek ellenére vitathatatlan az Európai Uniónak a külvilágra gyakorolt erős hatása. Ezt támasztja alá és egészíti ki egyes tagállamainak tekintélye és hatalma, a világgazdaságban betöltött fontos helyük, nagyfokú külgazdasági aktivitásuk. Mindezeknek a kapcsolati elemeknek egy meghatározott részét a külvilág felé az Unió képviseli, ami az integrációs szervezetet fokozatosan világpolitikai tényezővé avatta.

Az Európai Unió külpolitikája

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2019

Nyomtatott megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 819 4

Megújult tartalommal kerül az olvasó kezébe az Európai Unió külpolitikájáról szóló könyv. A korábbi kiadás óta merőben megváltoztak a körülmények. Magyarország 2004-ben az EU tagja lett, 2009-ben pedig életbe lépett a Lisszaboni Szerződés, amelynek új szabályai és intézményei a korábbinál jobb feltételeket teremtettek az EU-ban a külpolitika közös gyakorlása számára.

Mindeközben alapvetően átalakult Európa külső környezete. A poszt-szovjet térségben az orosz külpolitika expanzív fordulatot vett. Az „arab tavasz” hatalmas változások kezdetét jelzi Európa szomszédságában. A korábban félreeső Törökország új geopolitikai kontextus kellős közepén találta magát. Ukrajna, Szíria, vagy Líbia megoldatlan problémái az európai jóléti övezetre nézve is súlyosbodó következményekkel járnak.

A világpolitika és benne az EU külpolitikai történései a média segítségével naprakészen követhetők, ám az események halmazában nem könnyű eligazodni.

Ez a könyv rendszerszerű megközelítéssel és a történelmi előzmények megvilágításával kíván segítséget nyújtani az újabb fejlemények megértéséhez.

Az első és második rész az Európai Uniót a nemzetközi rendszer részeként helyezi el a világban, bemutatva a tagállamok külpolitikai együttműködésének lépcsőfokait és az uniós szintű külkapcsolatok átalakuló szerkezetét.

A harmadik és a negyedik rész az EU külpolitikáját partnerek szerinti bontásban részletezi.

Ez a könyv épít a szerző diplomáciai, kormányzati és európai pozíciókban szerzett személyes tapasztalataira, de nagyrészt annak az egyetemi tananyagnak a magyar nyelvű lenyomata, amelyet egy évtizede oktat a Közép-európai Egyetemen. A soknemzetiségű hallgatók okos kérdései, az egyetemen végzett kutatások és a CEU Európai Szomszédságpolitikai Központjának (CENS) konferenciái is gazdagították a mondanivalót.

Hivatkozás: https://mersz.hu/balazs-az-europai-unio-kulpolitikaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave